Ezt a terhességet most nem bírom olyan jól, lehet, hogy azért, mert van már egy gyerekem mellé, akit etetni/öltöztetni/cipelni kell, lehet, hogy az elsőnél a várandósság izgalma elnyomta a tüneteket, nem tudom, de állandóan szédülök, deréktájon sokszor fáj, ilyenek. Persze mindez teljesen normális, eskü, ha rákeresnék arra, hogy kihullott a bal lábam a helyéről, akkor arra is olyan találatokat kapnék, hogy a terhesség 15. hete körül előfordulhat, majd később elmúlik.
Aztán kezd kicsit baszni, hogy a legtöbb ember csak károgni tud, most azon, hogy jaj de nehéz lesz ilyen kis korkülönbséggel, de amikor az elsőt vártam, akkor is ez volt. Jaj, aludjál sokat, mert évekig nem fogsz hahaha*, na majd féléves korában elromlik az alvása hahahaha**, na majd aMIKOR A FOGAI JÖNNEK HAHAHA***, szóval annyit szeretnék kérni, hogy egy kicsit inkább most örüljön velem mindenki.
Legutóbb az egyik kolléganőm mesélte el a nyomorát, hogy ő mennyire szív két gyerekkel, aztán ahogy erről beszélgettünk, szóba hoztam neki kedvenc gyereknevelős könyvemet (Adele Faber - Elaine Mazlish könyvei), hogy miket javasol, milyen példák vannak benne, empátia, büntetés, jutalmazás, testvérféltékenység stb. Őszintén érdekelte, úgyhogy legalább már ezért megérte bejönnöm az irodába.
Múlt héten férjem végig külföldön volt, de egész fájdalommentes volt ez az egy hét egyedül. A reggeli rutinba már belejöttem, össze tudom magam és a gyereket készíteni időre, két délutánra is jutott barátnőzés, anyámék is itt voltak, esténként meg a GLOW-t c. sorozatot néztem. Egyik délutánra (munka után de még bölcsi előtt) bepasszíroztam egy mozit is, megnéztem az új Thort, nagyon tetszett. Külön örülök, hogy sikerült megcsípnem feliratosan. Péntek este pedig céges buli volt, de hát odamentem, ettem, hazajöttem, annyira nem volt izgi.
*pár hetes korában már egyhuzamban aludt 6 órát, aztán hosszú hónapokig is már csak egyszer kelt kb két percre, tiszta luxus, tudom
**nem romlott el
***éppen kisőrlőket növeszt, időnként nyöszörög, ennyi
Ezt mondtátok