Ezt mondtátok

  • polgarpatricia: @AnnGel: ja, hát mert otthon van közétkeztetés, már értem :) Itt az oviban iskolában esznek hidege... (2022.06.09. 09:30)
  • AnnGel: ja és vacsorára meg általában hideget eszünk (2022.06.07. 16:10)
  • AnnGel: @polgarpatricia: ja nem, dehogy, ezeket hétköznap ebédre esszük a férjemmel. a gyerekek ízlése ter... (2022.06.07. 16:09)
  • polgarpatricia: @AnnGel: és a gyerekeid megeszik mindezt? az menő, én kb ötféle kaját főzök a 4 embernek minden ét... (2022.06.07. 15:48)
  • AnnGel: @polgarpatricia: Nálunk nincsen közös fürdés, mert nagyon hamar elkezd trollkodni a fiam, és a lán... (2022.06.04. 11:26)
  • Utolsó 20

2022.06.24. 15:42 AnnGel

Nem is tudom, milyen illúzióim voltak azzal kapcsolatban, hogy ha majd hétfőnként nem dolgozom, akkor 1. rengeteg mindent meg fogok csinálni 2. de közben rengeteget fogok pihenni. Na nyilván ez a két dolog egyszerre nem megy. Viszont sokkal kevésbé vagyok szétdarabolva a többi napon, észre szoktam venni magamon, hogy időnként tanácstalanul állok, és nézek magam elé, hogy nem kéne mosni? Takarítani? Főzni valamit? Még nem tudom, hogy melyik a jobb stratégia: megcsinálni egy csomó mindent a szabadnapomon, hogy aztán a többi nap lazább legyen (de a többi napon amúgy dolgozom és gyerekeim vannak, szóval nem éppen a kanapén heverészve olvasok), vagy inkább továbbra is a hétköznapokba próbáljam belezsúfolni ezeket a dolgokat, és akkor hétfőn lehet lábatlógatni? Ez utóbbira hajlok most ez alapján a két hét alapján.

Na mindegy, firstworldproblems.

Elkezdődött a nyári szünet, mármint nem nekem, meg nem a gyerekeknek, hanem mindenhol máshol, és el sem tudom mondani, mennyire idegesít, hogy semmit nem lehet elintézni nyáron közel három hónapon keresztül, mert nYáRI SzüNeT. Fiamat el kéne vinnem mozgásfelmérésre, mert lehet, hogy szüksége lenne valami mozgásterápiára, de a pedagógiai szakszolgálat, illetve az ezzel foglalkozó alapítványok nem végeznek nyáron felmérést, mert fuck you, majd szeptemberben térjünk vissza rá. Addig már csak két hónap.

Amúgy az elmúlt két hétben voltunk John Cleese-en (nekem nem jött be annyira), elkezdtem az online személyi edzést (meghalok), volt nulladik iskolai szülői értekezlet (őrület!!!), céges buli egy hajón, ami meleg volt és zsúfolt, de legalább Backstreet Boysra és Linkin Parkra csapattuk és 11-ig maradtunk (wow, such nightlife), felléptünk a táncosokkal, illetve megnéztük a Stranger Thingset (majdnem abbahagytam egy rész után, de mégsem, és imádtam).

 

Szólj hozzá!

2022.06.10. 21:09 AnnGel

Nagyon élvezem, hogy lehet a gyerekekkel barkochbázni, de nem könnyítik meg a dolgomat, általában kétlábú elefántra, vagy unikornis-nyuszira gondolnak. Négy lába van, szőrös, kisebb, mint egy cica, van hosszú füle, és szarva is????

Fiam eddig mindig ki volt bukva, ha valakinek ugyanaz a kedvenc meséje/dala/kajája, mint neki, mert hogy "nem!! az az én kedvencem!!!", de most valami átkapcsolt benne, mert csak annyit mond, hogy "nem baj, megfelezem veled". Cukikám.

Férjem elutazik pár napra, úgyhogy tehermentesítésnek két napot nagyszülőknél lesznek a gyerekek. Vasárnap és hétfőn egyedül leszek, nem dolgozom (hétfő lett az off-napom), na vajon mit csináljak, mivel foglalkozzak? Talán pihenjek és nézzek sorozatot? Inkább kárpittisztítót bérlek, és kipucolok 6 széket, három szőnyeget, egy kanapét és kettő fotelt. Ok.

Ja, és annyira elegem van a rendszeres főzésből, hogy most tényleg rá fogok feküdni a heti egyszeri főzés + fagyasztásra, megnéztem egy csomó meal prep videót, vettem néhány sütőbe való nagy tepsit, hogy egyszerre több dolgot is tudjak sütni. Micsoda izgalmak!

Illetve elhatároztam, hogy a fizetesemelésem egy részét elszórom online személyi edzőre, hétfőn kezdünk. Igazából tökre tudom, mit kéne mozogni, meg hogyan, de nem tudom magam motiválni, úgyhogy kipróbálom ezt is, hátha.

Szólj hozzá!

2022.06.01. 12:59 AnnGel

Időnként én sem értem, hogyan tudom összerakni az életet, hogyan lehet ennyi mindent egyszerre csinálni. Ovi után közös fagyizás, zöldséges, utána kertben játszunk. Lehozom a tollast, tollasozok a két gyerekkel egyszerre (!). Aztán inkább felmennének, oké, előreküldöm őket, én addig összepakolok a kertben. Mire felérek a lakásba, addigra már a TV-t kapcsolják, és azon egyezkednek, ki mit szeretne nézni. Kicsit késő van már, fél 7, nincsen idő külön mesét nézni, aztán még leülni vacsorázni, úgyhogy kenek mogyoróvajas szendvicset, és megeszik mesenézés közben. Darabolok dinnyét, megtisztítom az epret, engedek egy kád vizet. Vége a mesének, 7 óra, rádumálom a fiamat, hogy menjen ő fürdeni először, mert akkor adok neki dinnyét a kádban. Amíg a kádban fürdik (és dinnyét eszik), addig lányom a macskával játszik, velem beszélget, én meg megfőzöm a másnapi ebédet. Mindent, amit elkészítettem, azt elzárom a mikróba vagy a sütőbe, mert megzabálja a macska. Mikor végzek, akkor fiam ki a kádból, lányom be a kádba, fiamat elviszem öltözni, mesét olvasni. Mire végzek a mesével, lányom végez a fürdéssel (és a dinnyeevéssel), őt is kiszedem, meseolvasás (én is olvasok neki, aztán ő is felolvas). Mire mindennel végzek és mindenki az ágyában játszódik, addigra háromnegyed 9 van.

És akkor ez egy tök jó este volt, senki sem veszett össze senkivel. Jaj de rohadt fáradt vagyok*.

Fuck it, veszek magamnak egy gördeszkát.

 

*nyilván az sem segít, hogy állandóan rosszakat álmodnak a gyerekek, valakihez tuti át kell menni éjszaka, vagy rosszabb esetben mellém fekszik, és akkor rosszul alszom, de közben tök cuki, hogy alszik mellettem, csak ma is 5 óta fenn vagyok, és ez eléggé fáj.

6 komment

2022.05.30. 14:50 AnnGel

Amióta a fiamnak megfájdult a füle, a lányom kétszer is belázasodott, de ez már kezd business as usual lenni, már meg sem lepődök. Szegény gyerekek, szegény én. De most éppen megint mindenki egészséges! Fel fogok tenni egy táblát, hogy hány nap telt el a legutóbbi megbetegedés óta.

Amúgy a körülményekhez képest egész kisimult vagyok, két héttel ezelőtti hétvégét is egyedül tölthettem, aludtam, sorozatot néztem, kötögettem. Jó volt. Felpörög a tánc, több fellépésünk is lesz nyáron, pl szombaton is, és fogalmam sincsen, hogy van a nemrég elkészített melltartóm meg az övem. Teljesen felszívódott mindkettő, márciusban még megvoltak a fellépésen, és azóta nem emlékszem, hogy láttam volna. Áttúrtam már a lakást mindenhol, ahol szóba jöhet, és nincsen meg. Baromira idegesít.*

*ezt pár napja írtam, draftban volt, azóta megtaláltam! Így 5 nappal fellépés előtt, hurrá.

Aztán érik az erkélyen az eper, és finom.

Gyerekek szülinapját megtartottuk szűkcsaládilag, majd lesz nagyobb családos is a héten. Kaptak görkorit és gördeszkát, voltunk bábszínházban, egészen irigy vagyok. Én is szeretnék gördeszkát!

Közben hitetlenkedve nézem az emailjeimet, mert múlt héten megkaptam a fizuemelést a munkakörváltás miatt, és most küldték külön, hogy a rendkívüli piaci helyzetre való tekintettel akkor még egy emelés, és így nem értem, hogy az nem a múlt hetivel együtt volt? Tényleg ennyi pénzt akartok nekem adni? Őrület, sokkot kaptam azt hiszem.

Közben kiderült, hogy nyári szünetre megy a varrótanfolyam, ez engem úgy idegesít, hogy random dolgok nyári szünetre mennek, nyaff. Varrtam magamnak duplagézből egy ruhát, éppen abban a fázisban vagyok, hogy "soha többet nem varrok", de tudom, hogy elmúlik.

És végre megszereltettem a mosógépet, csapágyas volt, és olyan hangosan centrizett, hogy az udvarról hallani lehetett. Na de most csak halkan surrog, csodálatos.

Szólj hozzá!

2022.05.13. 09:09 AnnGel

A folytatás: kedden végre ment a fiam oviba, ahonnan felhívtak 3-kor, hogy fáj a gyerek füle és sír. Úgyhogy a hét további része ismét táppénz, és ami ennél is rosszabb, hogy közben én is meg a férjem is betegek lettünk. Én értem, hogy ilyen a kisgyerekes lét, de már számolni sem tudom, hogy január óta hányszor lettünk betegek, ezzel lehet-e bármit csinálni, vagy a covid kicsinálta az immunrendszerünket, majd idővel jobb lesz, vagy mi van. Nem az bosszant, hogy a gyerekek betegek, hanem az, hogy én is. Az ő immunrendszerük még fejlődésben van, de az enyém nem, akkor meg??

Viszont: jövő hónaptól hivatalosan is váltok tesztelőről business analystra, amivel kapok némi emelést is, és azzal a lendülettel csökkentem munkaidőmet heti 32 órára. Heti négy napos munkahét és a gyerekek mellett talán tudok majd pihenni, az állandóan beteg családot ápolni, meh.

2 komment

2022.05.09. 13:59 AnnGel

A múlt hétnek úgy álltam neki lélekben, hogy végre mindenki jár oda, ahova kell, lehet nuygodtan tervezni, dolgozni. Aztán az egyik gyerek beteg lett vasárnap reggelre, a másiknak meg szóltak az ovijából, hogy a nevelők covidosak, majd csütörtökön nyitnak ki legközelebb. Hát oké.

Szerencsére csak hétfőre kellett így akkor szabit kivennem, mert anyósomék kedd-szerdán már elvitték a fiamat, lányom mellett meg azért elég jól el lehet dolgozgatni. Munka után meg fagyiztunk, ültettünk palántákat az erkélyre, nagyon élveztem, hogy csak egy gyerekem van két napig.

Az erkélyre most egy csomó mindent ülettünk, vettünk palántákat: paradicsom, paprika, eper, és egyéb, méhvonzó virágok. Vetettem magokat is, kicsit megkéstem vele, de csak kikel belőle valami: fordos kel (tavaly is szépen nőtt), új-zélandi spenót (tavaly ki sem csírázott, de most igen), meg valami futónővény, aminek elfelejtettem a nevét. Szeretnék még retket is, mert van még virágládám, csak a föld fogyott el, tudom, hogy az a rekkenő hőséget nem bírja, de max majd nyár végén terem. Nagyon izgi!

Egyre sűrűbbek amúgy a hetek, a cégnél is egyre több program van, céges vacsorák, borkóstolás az irodában, családi hétvége. Egyik nap be is mentem dolgozni, és annyira szocializálódni akar mindenki, hogy aztán munkára alig jut idő. Jól esik ez most.

Aztán hétvégén egyedül töltöttem a szombat-vasárnapot, és csodálatos volt, szombaton varrtam egy ruhát magamnak egy workshopon (egy létező, kedvenc ruhámat másoltam le, és tökéletes lett), délután fél 6-kor azt éreztem, hogy soha többé nem varrok, hazaértem, és elaludtam a kanapén, de vasárnap csak megszerkesztettem egy nadrág szabásmintát, és meg is varrtam gyorsan, mert nem vagyok normális. A hátamnak viszont nem tesz jót. Ja és olvastam is, most Scalzitól a Kaidzsút, és nagyon élvezem.

Amúgy ebben a varrásban most az nyűgöz le igazán, hogy elkezdtem érteni dolgokat. Hogy hogyan kerül bele egy cipzár vagy egy zseb egy ruhába. Hogy hogyan kell átszerkeszteni egy szabásmintát, ha más anyagból, bővebb fazont szeretnék csinálni. Hogyan áll össze egy nadrág. Ránézek egy kész darabra, és értem, hogyan kell összerakni, értem a műveletek sorrendjét. Fantasztikus.

 

Szólj hozzá!

2022.04.29. 13:20 AnnGel

Azóta egy kicsit jobb, vannak napok, amikor sokkal jobb, de aztán hamar elmúlik.

Meggyógyultam, voltunk Veszprémben húsvétolni, utána elutaztunk, három napot voltunk a Várgesztesi Villaparkban, ahol szinte senki nem volt rajtunk kívül húsvét utáni holtszezonban, és a gyerekek imádták a játszóházat és a benti fürdőt. Látom már a fényt az alagút végén, talán lassan pihentető lesz egy ilyen nyaralás a gyerekekkel, mert a játszóházban már jól elvannak huzamosabb ideig, addig mi pingpongoztunk, vagy olvastunk.

Aztán meggyógyultak a nagyszülők is, és Várgesztes után náluk voltak a gyerekek két napot, és én elmentem egy táskavarró workshopra, utána meg Daniel Slossra, úgyhogy igencsak sűrűre sikerült a hétvége, de varrtam táskát! Sőt, azóta még egyet itthon, de most szerintem pihentetem egy időre, mert kétszer is fenn voltam éjfélig miatta, és teljesen hazavágott.

A héten kezdte a fiam az új óvodáját, ahol remélhetőleg majd jobban érzi magát, de persze ez azt jelentette, hogy még nem aludt ott, és érte kellett mennem ebéd után, de aztán itthon sem volt mindig hajlandó lefeküdni, közben nekem meg munkanap, hjaj. Gondolom ezek után még az is lesz, hogy megbetegszik, mert új környezet, új bacilusok.

Szólj hozzá!

2022.04.12. 09:52 AnnGel

Nem tudom, hogy ez mikor lesz jó, vagy legalább jobb. Régebben 2-3 nap alatt kihevertem betegségeket, most meg 1+ hétig szenvedek minden szarral, mert egyszerűen nem tudok pihenni, nem lehet pihenni, hétvégék sosem pihentetők, ha betegszabira megyek, akkor is 4-kor el kell menni a gyerekekért az oviba, és letolni velük még 5 órányi fejenpörgést, nem lehet feküdni egész nap, meg aludni, meg forró tea mellett sorozatokat darálni, és úgy el vagyok keseredve, hogy lábon hordok ki egy vírusos torokgyulladást, tolom a fájdalomcsillapítót egy hétig, hogy legalább valamennyire funkcionáljak, és annyira elegem van belőle.

És múlt héten a munka is sok volt, és végre csütörtökön észbe kaptam, hogy talán irassam ki magam, ha ennyire pocsékul vagyok (pedig nem vagyok annyira rosszul, hogy ne tudjak dolgozni, szóval legalább lelkiismeretfurdalásom is van), és gondoltam, hogy most a héten is még maradok betegszabin, hogy pihenjek, erre elkezdett ugatva köhögni az egyik gyerek, a nagyszülők közben pozitívat teszteltek covidra, és ezt komolyan nem bírom már, hogy nem érem utol magam, hogy nem érzek sosem olyat, hogy végre kipihent vagyok. Ahhoz kb két gyerek- és munkamentes hétre lenne szükség, de akkor meg az gyilkolná a lelkem, hogy milyen szülő az, aki két hétre leadja a gyerekeket nagyszülőkhöz, öljetek meg.

4 komment

2022.04.05. 22:17 AnnGel

Na úgy tűnik, hogy csak akkor írok, mikor éppen minden szar.

Hát, azért ebben az idei választásban tényleg nagyon bíztam, mármint szerintem nem voltak illúzióim, de azért arra nem voltam felkészülve, hogy 2/3 már megint. Mindenesetre most mindketten azt nézegetjük a férjemmel, hogy cégen belül mozogva hova lehetne költözni, hogy legalább munkahelyet váltani ne kelljen. 

Közben amúgy volt egy csomó tök jó dolog, például egy hétvégét töltöttünk Londonban, és megnéztük a The Ocean at the End of the Lane színdarabot, és hát csodálatos volt, és megható, és látványos, és ijesztő, és sírtam is egy kicsit rajta, annyira magával ragadó volt.

Múlt héten egyetlen napig beteg volt a lányom, és asszem elkaptam tőle, bármi is az, és most negyedik napja fáj a fejem, és második napja a torkom, és nehéz nyelni is, úgyhogy sorba mondom le a programjaimat a héten, nyaffnyaff.

Szólj hozzá!

2022.03.17. 17:06 AnnGel

A helyzet nagyjából változatlan.

Benne vagyok egy önkéntes csoportban, folyamatosan ömlenek az infók, amik naponta változnak. Heti kétszer kijárok a keletibe is, valahogy így most jobb, hogy úgy érzem, hogy tudok valamit tenni. Síró nénit kísérni tömegszállásra, meg szállást találni komplett családoknak. Legtöbben amúgy nagyon összeszedettek, könnyű abban az illúzióban dolgozni ott, hogy itt mindenki csak eltévedt turista. Csak amikor megpihennek, amikor megvan a szállás, amikor elintézem a fuvart, akkor amikor átölelnek, meg megremeg a szájuk, akkor tudatosul bennem, hogy nem.

Megkérdeztem a munkahelyemet, hogy nem számolhatnám-e el munkaidőnek az önkéntes munkát. Azonnal rámozdultak, másnap már könyvelhető volt, a fele munkaidőnek számít.

Évekig tanultam oroszul, pusztán szórakozásból, célom vagy tervem nem volt vele. Most ráírtam az orosztanáromra, hogy nahát, nem gondoltam volna, hogy ilyen hasznos lesz. Milyen szomorú, hogy hasznos lett. Most én vagyok ott az isten, meg tudom kérdezni, hogy hányan vannak, mikor mennek tovább, hány gyerek, van kutya/macska, hány éjszakára kell szállás? Nagyon sok tolmács van kinn, de sosem elég, jól jön ez a kevés nyelvtudás is.

Szóval most ez van. Munkában próbálom leplezni, hogy alig csinálok bármit. Nem tudok figyelni, nem tudok tanulni. Legalább a lakás ragyog.

1 komment

süti beállítások módosítása