Ezt mondtátok

  • AnnGel: :D alt voltam, de a legtöbb dalnál szenvedtem, mert olyan hangmagasságban kellett énekelnem, ahol ... (2019.07.25. 10:25)
  • gothposeur: omg, a kórusozás, az!!!! Elképesztően menő, hogy milyen megszokottan énekeltünk többszólamú dolgok... (2019.07.25. 10:15)
  • AnnGel: Most nézem, hogy tényleg, az előző bejegyzésben is említettem már. Izgatott vagyok, na :D Meg nem ... (2019.06.20. 20:11)
  • α Ursae Minoris: Annyit emlegetted ezt a The Nice and Accurate Good Omens TV Companion-t (mert megérdemled...), hog... (2019.06.20. 18:13)
  • _Evet: <3 <3 <3 (2019.05.28. 17:44) Dublin címszavakban
  • Utolsó 20

2019.11.03. 21:56 AnnGel

Vannak ilyen meglepetések, fiam felmászott egy olyan mászókán, ahova a lányom is csak mostanában tanult meg felmenni, úgyhogy a gyerekből artista lesz vagy nemtom, mindenesetre majd ki kell találnom valamit, mivel kössem le az energiáit a későbbiekben. Másik meglepetés az volt, hogy lányomat ma otthagytuk egy vendégségben, nem így készültünk, haza akartunk menni délben, de nagyon jól eljátszott a házigazdák lányával, és hát közel lakunk, fiamat haza kellett vinni aludni, maradjon nyugodtan, persze, szólunk, ha bármi gáz van. Végül majdnem 5 volt, mire érte mentem délután, eszem megáll, hogy már itt tartunk. Persze ettől kimaradt a délutáni alvás, de este 7-kor már a mesét olvastam neki az ágyban, ennek is megvannak az előnyei.

Éppen Daniel Sloss megy ma a MoMKultban, röhej. Úgy indult az egész, hogy sok-sok hónapja láttam, hogy november közepén lesz showja Berlinben, és férjemmel milyen régen el akarunk már menni oda együtt, legyen ez a szülinapi ajándékom, hogy egy hosszúhétvége kettesben Berlinben, meg Daniel Sloss. Erre jóval később kiderült, hogy basszus, Budapestre is jön, méghozzá két héttel a berlini előadás előtt, grr. És persze erre ma kijött az HBOn is ugyanez a show, amivel most turnézik, oké, hogy elvileg csak US meg Canada régiókban elérhető, de a torrent nem ismer országhatárokat. Szóval most itt ülök, és megnézhetném a showt akár lekalózkodva, akár élőben, de összeszorított foggal várok még két hetet, mert csakazértis Berlinben nézzük, mert csak.

Szólj hozzá!

2019.10.30. 21:01 AnnGel

Fiamnál elkezdődött az ujjal mutogatós korszak is, kísérve azzal, hogy"mi? mi?", úgyhogy ez már akkor a harmadik szava.

Amúgy esküszöm, hogy jobban viselik magukat a gyerekek, amikor egyedül vagyok rájuk, persze muszáj velük otthonról elmenni délelőtt és délután is, pedig olvasok mesét, énekelünk, zenélünk, gyurmázunk, és még mindig csak reggel 9 van baszki. A játszóterezéssel, utána zöldséges, pékség, ebédet összeszedni, hopp, el is ment két konfliktusmentes óra, magic. Ebéd közben lányom megpróbált egy "nem ebből a pohárból kérek inni"-t, amire elhadartam, hogy ne variáljál, fogy a türelmem, úgyhogy hirtelen jó lett neki a pohara. Micsoda terror.

Közben beköszöntött a szotyorgós idő, de két hete találtam a decathlonban tök jó áron vízhatlan bakancsot, és azóta nem zavar az eső. A fiam is elfetreng overálban a vizes homokozóban, úgyhogy mindenki boldog, kivéve a lányom, mert minden hideg meg koszos meg nedves, töröljem meg a kezét meg takarítsam le a csúszdát. Ő a lélekállatom.

Múlt héten beteg voltam, a héten meg az őszi szünet miatt nincs sok energiám, úgyhogy eléggé elakadtam ebben az anyatest projektes edzésben, de jövő héten újraindul a program, befizettem már rá, újra lenyomom, amúgy nagyon brutális és van még hova fejlődnöm, de már megy egy csomó fekvőtámasz, illetve bizonyos megvilágításban mintha látszódnának izmok a hasamon.

Közben írtam a HRnek is, hogy hát izé, milyen opciók vannak, ha nem szeretném a régi pozimat, de aranyosan azonnal visszaírtak, hogy próbálnak akkor keresni mást, úgyhogy az elmúlt egy órában próbáltam összeszedni, mit is szeretnék, mi lenne ideális. Szuper lesz visszamenni dolgozni, de az a legjobb benne, hogy mivel férjem átveszi a GYEDet tőlem, ezért nem az van azonnal, hogy dolgozom, de közben a gyerekeket is szedjem össze, hanem az első pár hónapban tudok majd tényleg a munkára koncentrálni. Utána meg majd kialakul valahogy.

Amúgy egy csomó szuper dolog van, nem csak szenvedni szoktam (bár leginkább azt), nagyon bevált a szitterünk, jön minden héten, mi meg heti egyszer elmegyünk valahova valamit csinálni, októberben pl találkoztam táncoslányaimmal, vacsoráztunk férjemmel kettesben, voltunk koncerten, találkoztunk barátokkal, holnap meg halloweeni buliba megyünk. Volt egy bónusz társasozás is, az nálunk, de az is jól sikerült.

Pár hónapja elkezdtem Netflixen az Outlandert, most értem a végére a 4. évadnak, ami már pont annyira érdektelen lett, hogy ne is hiányozzon (pedig az első évadért nagyon rajongtam), most Living with Yourselfet nézünk, ja, meg lenyomtam két nap alatt a most kijött BoJack Horseman epizódokat, van két megkezdett kötésem és három félbahagyott horgolásom, belassultam könyvolvasásilag, szóval csak a szokásos.

Szólj hozzá!

2019.10.28. 14:10 AnnGel

Múlt héten beteg voltam, ezen a héten őszi szünet, eléggé túlélésre játszom, viszont a fiam második szava (a "nemnem!" után) az, hogy "virágom", a tavaszi szélből. Édesem.

Szólj hozzá!

2019.10.16. 20:54 AnnGel

Anyai kiégésekbe

Nincs mit szépíteni, szar most ez az időszak, lányom rettenetesen viselkedik óvoda után, bár már legalább reggel nem sír, délután a nyakamba ugrik, örül, de minden nap fél 6-kor eljön az a pont, hogy egyedül van a szobájába bezárkózva, és a jelenlevők legalább 33.33%-a sír vagy ordít. Időnként az arány 100%.

Fiamat délelőtt csak az köti le, hogy felmászik, lerántja, magára borítja, kiönti, szétszórja, ha otthon vagyunk, nem hajlandó enni, ha elmegyünk valahova, akkor meg végig kekszet zabálna, így otthon sem jó, mert szétkúrja a lakást, a játszótéren meg engem baszogat kajáért, meg 20 perc után kipurcan, és utána azért nyíg. Nem igazán találtam meg még vele a közös hangot, mi lenne vele optimális, elvittem zenés babás faszomra, de ott sem az van, hogy ülök és őt az éneklés szórakoztatja, hanem 10 perc után elunja, kinyitja az ajtót és kiszökik, én meg rohanhatok utána a folyosóra. Újabban a babakocsiban sem ül el, sétálnni meg még nem lehet vele az utcán, mert önveszélyes. Eszem megáll. Ja és persze minden éjjel kel még 2-3x, úgyhogy kialvatlan is vagyok.

Közben meg próbálok olyan játékokat összegyűjteni, amit hárman tudunk játszani, hogy valahogy kicsit közelebb hozzam egymáshoz őket, legyen olyan élményük, hogy jó egymással. Amúgy reggelente tök jól elvannak, cukik, el is szoktunk miatta késni az oviból, de pont leszarom, legalább ez a napi negyed óra jó élményük legyen egymásról.

A totális idegösszeomlástól végül az mentett meg, hogy szombaton férjem elvitte a gyerekeket nagyszülőkhöz, én meg elmentem hímzőworkshopra, ahol 5 órán keresztül koncentrálhattam egy dologra, csodás volt. Illetve felhívtam a családi napközit, ahova lányom járt, hogy tudom, hogy ez elég váratlan, de heti kétszer be tudják-e venni délelőttre a fiamat, hogy ne bolonduljak meg, és be tudják, a héten már volt, oké, hogy csak 2.5 órát, de addig is egyedül vagyok otthon, utána meg csak hazahozom és lerakom aludni, úgyhogy már ez is óriási előrelépés. A nagylány meg néhány napot nagyszülőknél van, élvezi a neki szentelt figyelmet.

Csak mi a szart fogok csinálni őszi szünetben, te jó isten.

Szólj hozzá!

2019.10.01. 15:51 AnnGel

Élet apró örömei rovatunkban ma:

  • találtam egy olyan izzadásgátlót, amit kétnaponta felkenek, és tényleg nem izzadok, teszteltem olyan felsőkkel, amiket már ki akartam dobni, mert három perc után bebüdösödtem bennük vagy azért, mert szűkek, vagy az anyaguktól. Persze lehet, hogy hónaljrákot kapok tőle hosszú távon, de végre fel merek venni fekete és fehér felsőkön kívül más színt is, hurrá. (vichy stress protect)
  • volt még valami, de elfelejtettem

 

Szólj hozzá!

2019.09.25. 20:42 AnnGel

Szokásos havi összefoglaló - július, augusztus, szeptember

Amikor éppen nem gyűlölöm az életet, akkor továbbra is írom a cukiságokat.

Nagylány:

  • mivel rendszeresen játsza, hogy "olvas", ezért egyik nap mondtam neki, hogy olvasson valamit, mire hatalmas, csodálkozó szemekkel rám nézett, és felvilágosított, hogy "gyerek vagyok, nem tudok minden elolvasni"
  • rendszeresen megjegyzi, milyen kupi van, majd sopánkodva rendet rak
  • mindig rákérdez cipőfelvételnél, hogy jól van-e a lábán a cipő, és mikor egyszer nem figyeltem oda, és utólag mondtam, hogy ez kacsaláb, akkor leszúrt, hogy "ezért kérdeztem..."
  • imád porszívózni, és egész hatékony benne, és leszúr, ha a szobáját takarítom ("ez az ÉN szobám, ÉN porszívózom!!")
  • miután megitta a reggeli tejet, kihozza a cumisüvegét a konyhába
  • élete első (nem szándékos) szóvicce: belenézett az üres cumisüvegbe, "nézd! ez egy TÁPCSŐ"
  • éjszakára még pelenkás, de reggel azonnal számonkéri, ha nem az az első dolgom, hogy levegyem róla

 

Kisfiú:

  • megtanult felmászni a székre, onnan meg az asztalra, úgyhogy mostantól elzárom a székeket, vagy nem tudom, mit csináljak, mert azonnal agyfaszt kapok
  • jiddisül beszél (legalábbis tökre úgy hangzik)
  • énekelget, meg felismerem gőgicsélésében a mondókák hangúlyozását
  • érti már, hogy kérem, köszönöm
  • érti, mi az, hogy tigriseset játszunk (ő morog, mi meg a testvérével összebújva félünk)
  • eszembe sem jutott eddig kérni, vagy erre tanítani, de valszeg ezt látja tőlünk: elpakol, könyveket a polcra, labdákat a zsákba, duplót a dobozába
  • állandóan mohát akar enni, pedig mostanában tényleg csak a kajákat eszi fel a földről (pl játszótéren a szétszórt pufi, jááj)
  • imádja a csöves kukoricát, a strandon képes volt vadidegen családokat betámadni érte

 

Szólj hozzá!

2019.09.25. 20:30 AnnGel

Csak hogy fokozódjon a kibaszott pokol, a nagy most különösen geci a kicsivel, kedvességnek álcázva bántja, ismét csak szétválasztva, vagy pedig a tv előtt bírnak létezni. Egyik nap fél kézzel fogtam a vállamon átvetett nagyot (15 kiló), másik fél kezemmel toltam a babakocsit, és még volt egy futóbicikli is, és így, folyamatos üvöltések közepette mentünk haza, mert undorító módon löködte az öccsét a játszón. Azóta nem megyek velük sehova, csak az udvarra a két csoffadt hintához, utána meg a lakásba, beküldöm a szobájába kicsit pihenni, kap egy tál mogyorót, hogy rágcsáljon valamit, aztán ha úgy érzi, készen áll rám meg az öccsére, akkor szóljon, és kijöhet. Borzasztó hosszú így a délután, a mesenézős keretet felemeltem 20 percre, mert akkor 20 percig tényleg nyugi van, de ez így óriási visszafejlődés, hát már pont kezdtek jól eljátszani.

Az is nyomaszt, hogy novemberben (két hónap! múlva) elutazunk 4 napra, és eddig azt gondoltam, hogy ne válasszuk szét a gyerekeket (egyik egyik nagyszülőnél, másik a másiknál), mert megviseli őket, főleg a kicsit, hogy nem elég, hogy mi eltűntünk, de még a tesó is. De anyámon látom, hogy semennyire nem tudja kezelni a helyzetet, mérges a nagylányra, veszekszik vele. Pedig sokszor szólni sem kell, mert azonnal rájön, hogy elvetette a sulykot, és legtöbbször magától jön, és átöleli pár perc múlva, meg hoz az öccsének játékokat, hogy jobb kedvre derítse. De ha leszúrjuk, akkor csak tovább üt, rúg, üvölt.

Istenem, de kurva fárasztó ez, minek kellett két gyerek.

Szólj hozzá!

2019.09.25. 11:18 AnnGel

Három hete nem írtam. Fiam 3-5-x kel minden éjjel (bár ma csak 2x, hurrá), fosul vagyok, napközben alszom. Lányomat beszoktattam az óvodába, és iszonyúan nyomaszt, hogy poroszos-fegyelmezős-üvöltőzős a légkör, mit csinál, mondtam már, hogy gyere ide, ne mocorogj, egyed azt a reggelit, azonnal jösszvissza, és én nem kétlem, hogy a gondozók szeretik a gyerekeket, szerintem észre sem veszik, hogy ez így nem jó, hogy nem így kéne beszélni. Lányom minden nap zokogva megy be, de délután meg vidám, és csacsog, nem tudom, mennyire aggódjak. Itthon ha csak rákiáltok (mert messze van), már elsírja magát, hogy anya, miért kiabáltál. Az oviban állítólag nincsen vele semmi baj, mert nem sír, nem hisztizik, eszik, alszik, csinálja, amit mondanak, és bennem meg az van, hogy persze hogy csinálja, mert retteg, mert mindenki le van üvöltve. Meg lehet ezt szokni? Megszokja? Akarom, hogy megszokja? Haza fogja hozni ezeket a mintákat, már a bölcsiből is hazahozta azt, hogy "fejezd be", és a falnak megyek tőle, hogy ezt mondogatja az öccsének.

Szóval most ez nyomaszt faszán, közben a fiam összevissza alszik, kiszámíthatalan vele minden, tapad egész nap, tőlem két miliméterre bír csak létezni, nadrágomba kapaszkodik.

Szólj hozzá!

2019.09.04. 21:14 AnnGel

Tudtam, hogy szeptember első hete káosz lesz, oviba beszokás, ilyenek, ki leszek purcanva a két gyerekkel itthon, de azért arra nem számítottam, hogy lányom ovi előtti napon lebetegszik, mert megint elkapta azt a rohadt kéz-láb-száj vírust. Természetesen a fiam is elkapott valamit, most vagy ugyanezt, vagy mást, de lázas, nyűgös mindkét gyerek. Anyám tegnap befutott felmentőseregként, ami tényleg nagyon jól jön most, mert két lázas, fertőző kicsivel tényleg csak annyit tudok csinálni, hogy egész nap a youtubeot nézik, és töltődnek be egymás után a nándimesék.

Múlt héten volt egy napom magamra, én vittem vissza külföldre a legnagyobblányt, 6 órát vártam a reptéren a visszajárat előtt, olvastam, sorozatot néztem, ebédeltem, kávéztam. Jól esett, jobban, mintha én maradtam volna otthon a két kicsivel, amíg féjem megjárja ezt a kanyart.

Rászoktam a közeli könyvtárra, megvan az illúzió, hogy vettem valamit (mert elhozom,és kirakom itthon a polcra), de amikor elolvastam, akkor visszavihetem (mert amúgy meg nem tudom hol tárolni).

Vártam amúgy ezt a hetet, kíváncsi voltam az óvódára, meg túl akartam esni ezeken az "első nap ott vagyunk picit, második nap otthagyom, x. nap ottalszik" körökön. Vártam már az őszt is, hogy kicsit minden visszaálljon a normál kerékvágásba, és jöjjön hetente a szitter. Amúgy nagyon meg vagyok vele elégedve, jó ötletei vannak, tudja kezelni a gyerekeket, ügyes. Tök jó érzés tervezni, hogy melyik héten mit csinálunk, hova megyünk. És amúgy semmi extra nem történik ilyenkor, általában barátokkal találkozunk, és eszünk meg iszunk valamit, vagy trsasozós helyre megyünk, este 11-re hazaérünk, de őrület, mennyire feldob, hogy van ilyenekre lehetőség. Hogy jövő szombaton el tudunk menni a férjemmel mindketten egy szülinapozásra, meg végre úgy találkozunk a barátainkkal, hogy közben nem szakítjuk meg a beszélgetést a vacsorázatás-fürdés-meseolvasás-visszamászkálásokkal.

Persze most, hogy betegek a gyerekek, lemondtam a szittert, eh.

Frissítettem a CVmet, beállítottam LinkedIn-en, hogy munkát keresek. Visszavár a pozim februárban, de én meg nem szeretném azt a munkát csinálni, vagy is inkább nem azokkal az emberekkel, szóval szétdobáltam ismerősök között az önéletrajzomat, hátha valahova pont én kellek napi hat órában.

És végre nincsen iszonyúan meleg.

Szólj hozzá!

2019.08.25. 17:09 AnnGel

Állandóan fáradt vagyok, rosszul alszom éjszaka, és nem tudom magam kipihenni. Este könnyen elalszom, de hajnali három körül megébredek, és onnantól úgy érzem, hogy csak félálomban fetrengek. A kicsi is kel megint minden éjjel, de az már meg sem visel, mert úgy érzem, amúgy is pont ébren voltam. Tudnék napközben aludni, de nem akarok, azt a kevés szabadidőmet, ami van, nem alvással akarom tölteni.

A nyaralás óta többször is voltam beteg, egyszer egy napra elkapott a hányós-hasmenős szörnyűség, méghozzá férjemmel együtt, nem is tudom, hogyan éltük túl a napot két gyerekkel. Azóta a torkom fáj, meg a fejem, elmúlik egy napra, aztán visszajön.

Jártunk vendégségben is, ami pokol, eleve mikor menjünk, ha a gyerekek felváltva alszanak, meg amikor a háziaktól kaptunk néhány játékot, hogy elfoglalják magukat, akkor mindkettő csak begőzölt az újdonság varázsától, és állandóan marták egymást.

Amúgy most pont jobb, hirtelen megokosodott a kicsi, ha rászól a nővére, akkor látom, hogy már megáll, abbahagyja, amit éppen csinál. A nagy meg valahogy elnézőbb, türelmesebb lett, megenged az öccsének egy csomó mindent, meg elpakolja a féltettebb cuccait. Szóval most az lett, hogy már nem kell őket állandóan elzárni egymástól, hanem képesek egy légtérben létezni negyed órán keresztül. Óriási előrelépés.

Ezen kívül meg olvasok (China Miéville: A város és a város között), befejeztem a Mindhunter második évadját, elkezdtem egy kötött felsőt, ezek az izgalmak vannak.

Szólj hozzá!