Ezt mondtátok

  • AnnGel: @thinkEdem: meglepően intelligensen kezelik a helyzetet, automatikusan hosszabbítják a kölcsönzést... (2021.03.06. 12:43) High life
  • thinkEdem: Tenyleg, ha bezarnak a konyvtarak, akkor automatikusan hosszabbitjak a lejaratot? Vagy mi van ilye... (2021.03.06. 09:41) High life
  • AnnGel: Tök igazad van, köszi a tanácsot. Nehéz ez, szeretek mindent előre kitalálni, A meg B meg C tervek... (2021.02.10. 14:07)
  • α Ursae Minoris: Valóban nincs sok értelme a gyereket teszteltetni. Viselkedj úgy, *mintha* covid-fertözött lenne. ... (2021.02.10. 09:44)
  • AnnGel: Ugye? Nagyon felértékelődnek az apró örömök :) (2021.01.25. 16:03)
  • Utolsó 20

2021.03.05. 19:07 AnnGel

High life

Anyámék (akik decemberben átestek a covidon) (ezt úgy érzem, mindig hozzá kell tennem, hogy ne tűnjek felelőtlen faszfejnek) váratlanul bevállalták nem csak az egyik gyereket egy éjszakára, hanem mindkettőt. Na jó, annyira nem volt váratlan, de nem gondoltam volna, hogy máris beérik az ezirányú terelgetésem. Fiam már egy vagy két hete nem kel éjjel, szóval már az sincsen, hogy az sem gond. Szóval ma délután elvitték őket, azóta persze dolgozom, mert release van. de már befejeztem! Rendeltem pad thait, és filmet fogunk nézni, és nem este 9-kor fogjuk elkezdeni! És holnap nem kelünk 6:30-kor!!!!!

Férjem is persze még dolgozik, vidám mostanában beszerzésben és szállítmányozásban melózni. Na de majd mindjárt! Addig talán olvasni fogok?? Őrület, micsoda péntek este. És pont ma volt itt a taki, úgyhogy tisztaság is van.

Ja, hétfőtől zárnak az ovik, de hát ez most kit érdekel, a bölcsik még nyitva lesznek, az a lényeg, és szabad esténk van. Hát felfoghatatlan. Gyorsan le is húztam az ágyneműket.

És az is micsoda szerencse, hogy összeharácsoltam magamnak 8 könyvet a könyvtárból, mert megint bezártak.

2 komment

2021.03.03. 20:24 AnnGel

Random szarságok

Hétvégén természetfilmet néztünk a gyerekekkel, tök ártatlanul indult, majmok, gorillák, táncoló madarak, aztán jöttek a spórák, amik megtámadják a hangyákat, és aztán kinő a gomba a testükből. Horror. Természetesen másnap újra meg kellett nézni.

Aztán voltunk minipónifarmon, simogattak a gyerekek nyulakat, felültek pónira, jó volt.

Beiratkoztam a Bosnyák utcai könyvtárba, mert bár a melóhelytól nincsen messze a Boráros téri, ahova eddig jártam, de jó, ha van alternatíva. A könyvtárba nem lehet bemenni, hanem ablakos átadás működik, amihez nem tudom, miért kellett hónapokig várni, de legalább most már van. És tök aranyosak voltak, kérdezték, hogy most összeszedjenek-e nekem néhány könyvet, és naná, úgyhogy van itthon még egy kupac könyvtári könyv.

Ma reggel beállt a hátam, vagyis a csuklyásizom és lapockám környékén egy ponton, és azt gondoltam, hogy kész, vége, ennyi volt, mostantól itt állok mozdulatlanul, a gyerekeimet majd valaki felneveli, mert én innen nem mozdulok többé. Azóta már kicsit jobb, nem sokkal, szorgalmasan kenem rá a Flektort. Amúgy pont tegnap jógáztam, és jövő héten indul az anyatest projekt Spine Up! programja, gerintorna és jóga, úgyhogy remélem, rendbejön addig.

Aztán elindult a céges német is, és eddig nagyon élvezem. Hárman vagyunk csak, mindenkinek van már közép/felsőfokú nyelvvizsgája, csak nem használtuk évek óta a nyelvet, és ezért nem igazán tudunk már beszélni. És sokkal jobb, mint bármilyen random tanfolyam, mert abszolút ránk szabja a csaj az anyagot, ha valamiről nem kell beszélnünk, mert közben beugrott, akkor nem fogja csakazértis végignyomni. Egyelőre nagyon jó, hamar elmegy a 90 perc, és tök jó egy ilyen safe space, ahol szabadon bénázhatok németül, és nem a svájci kollégák előtt égek.

Nagyon elégedett vagyok magamal főzés terén, sikerült ráéreznem, hogy milyen negyedórás lyukak vannak a napban, amikor pont össze lehet dobálni valami kaját, aztán otthagyni a tűzhelyen/sütőben. Este fél 8, amikor az egyik gyerek már lefürdött, és a szobájában molyol, a másik meg a kádban pancsol, pont össze lehet rakni ezt, aztán be a sütőbe, és menni esti mesét olvasni. Vagy reggel két meetingem között van negyed óra, ami semmire sem jó, azalatt pont összerakok valamit, fel a tűzhelyre, aztán betárcsázok a második meetingre.

Voltam a héten irodában is, ami járványügyileg nem egy megfontolt döntés, de azt hiszem, minden covid-relém kiégett mostanra. Jó volt máshol lenni, embereket látni, könyvtárba elugrani, meg az alleenál egy forralt bort egy barátnővel meginni.

Élvezem azt is, hogy tavaszodik, lányom teljesen be van zsongva rá, egy hónapja már számol vissza, hogy mikor lesz tavasz, és elsején az utcán kiabálta, hogy tavasz van, és délután a síró öccsét ezzel vigasztalta, hogy KÉPZELD, TAVASZ VAN, LESZ MAJD NYUSZI, teljes hangerőn. Annyira jó, hogy csak 6 körül sötétedik, ovibölcsi után lehet végre az udvaron bóklászni.

És most olyan nyugodt minden, mármint így családilag, lányomat ebéd után hazahozom az oviból, mert az óvónők fele beteg, aztán lefekszik otthon pihenni, vagy alszik vagy nem, de elvan, aztán munka után összeszedjük öcsit, és nincsen rohanás fél 5-kor, hogy bölcsi után még az oviba is odaérjek. Úgy veszem észre, hogy azóta sokkal jobban eljátszanak, lányom kiegyensúlyozottabb, és mivel fél 1-től fél 5-ig egyedül van itthon, ezért alig várja, hogy végre elmenjünk a testvéréért.

Na megyek, tegnap elkezdtük a The Favourite-et, ma fejezzük be (filmet félbehagyni barbárság, de ha nincsen rá egyben két órám, akkor nincsen rá).

Szólj hozzá!

2021.02.24. 15:14 AnnGel

Kedden bementem az irodába, és alapvetően nem akartam keddenként bejárni, mert reggel a céges jóga van, és úgy gondoltam, hogy nem érnék be fél 9-re az irodába, hanem inkább itthonról csatlakozom online. Aztán rájöttem, hogy csak rajtam múlik, mert fiam már 6:30-kor tolja az ipart, a bölcsi fél 8-tól nyitva van, úgyhogy reggeli zombulás helyett akár be is érhetnék időben. És be! Csodálatos.

És arra is rájöttem, hogy bár először úgy tűnt, hogy az "irodás" napokon semmire sem marad időm, kiderült, hogy de. Mert reggel részt veszek a jógán (tesmozgás: pipa), buszon oda és visszafelé olvasok (olvasás: pipa), keddenként teammeetingem is van, ami közben kötni szoktam (horgolás/kötés:pipa), úgyhogy tegnap este néztem is, hogy mit csináljak, hát mindent csináltam ma, amit akartam. Fantasztikus. Ja, és persze ilyen napokon még gyaloglok 3 km-t is, mert messze van a buszmegálló. És addig lehet podcastot hallgatni! Milyen praktikus, kényszeresen hatékonyságra törekvő énem tapsikol örömében.

Aztán olyanok vannak még, hogy a gyerekek kapcsolata drámaian javul az utóbbi időben. Hétvégén szüleimnél voltunk, szombat délelőtt olyan jól elvoltak, hogy egész délelőtt olvastam. Délután meg elmentem férjemmel kettesben megcsinálni a ködben úszó Balatont, mert hétvégére romlik el az idő persze. Hétfőn meg már tűz a nap.

Aztán hétfő délután/este egyedül voltam velük, és végig játszottak, persze szétszórták a popcornt a lakásban, de azt legalább konfliktus nélkül. Én meg rendbetettem a konyhát, kipucoltam a wc-t, összehajtogattam a ruhákat, és még mindig nem vesztek össze. Őrület.

Szólj hozzá!

2021.02.22. 16:03 AnnGel

Megint elkezdtem magamnak ilyen teljesíthetetlen célokat kitűzni, hogy aztán szarul érezhessem magam, hogy nem jönnek össze. Például itt van ez az anyatest projektes program, most a core programot csinálom, és minden edzés max 30 perc, de vannak minik is, amik 10 percesek, és ennek tényleg bele kéne férnie. Az első hetekben lelkes is vagyok, aztán a vége felé mindig elcsúszom valamin, most pl még csak kifogásom sincsen. Na jó, így is mozgok legalább kétszer egy héten (ebből heti egy a céges jóga), ami jóval több, mint előtte, és már ez elég ahhoz, hogy jól érezzem magam fizikailag. Csak közben az agyam meg "hjaaaj, hát ennél sokkal többet kéne", aminek persze az lesz a vége, hogy ennyit sem fogok, mert nem fizetek be a következő programra. Persze ezt elkerülendő már be is fizettem a következőre, na mindegy.

Na és akkor emellé jön, hogy tavaly nyáron vettem szuper futócipőt, és mióta itt lakunk, elő sem vettem, persze tök hideg volt, de vettem magamnak futósapkát meg kesztyűt is, meg most már a nap is süt, szóval mehetnék futni, de nem mentem még, mert nem is tudom, miért. De legalább szarul érzem magam.

És akkor itt van az is, hogy jelentkeztem céges németre, amit tényleg nem tudom, hogy is gondoltam, heti 2x90 perc, meg gondolom majd kéne házit írni meg tanulni, nem? Miért vagyok ilyen hülye.

Ja és persze kitaláltam pár hete, hogy meguntam a kajarendelést, meg rohadt drága is, hát igazán össze tudok valami ebédnek valót kúrni kétnaponta, hát nem?

Régen voltak ilyen teljesítménykényszereim, hogy dolgokat kell csinálnom, különben... különben nem tudom. Elvesztegetem az életem? És azt veszem észre magamon, hogy elkezdem az estémet beosztani, hogy ha fél 9-re ágyban vannak a gyerekek, akkor 9-ig letolom a tornát, utána még lehet egy sorozatot nézni, és akkor 11-ig még egy kis olvasás is belefér. Meg meetingre bedugom a vezeték nélküli fülest, és kipucolom a fürdőszobát napközben, milyen ultra hatékony vagyok.

Persze hosszabb távon már nem működik ez, hiszen elfáradok, csak semmit tenni szeretnék, de akkor meg szarul érzem magam közben, hogy nem csinálom azt, amit "kéne". Miért csinálom ezt magammal.

Igen, olvastam az összes "kiégettfiatalok" jellegű cikket, mégsem segít.

Szólj hozzá!

2021.02.15. 14:41 AnnGel

Na egész jól lenyomtuk a hetet, a gyerekek úgy tűnik, hogy hiányozhattak egymásnak, mert nagyon sokat játszottak együtt, jól elfoglalták magukat. Tudtam pár órát is dolgozni szerdán és csütörtökön, de péntekre eléggé kifingtam. Nem megy az, hogy egész délelőtt a gyerekeket felügyelem, utána meg alvásidőben dolgozom. Muszáj nekem is lefeküdnöm, olvasnom, aludnom kicsit.

Péntekre persze már semmi baja nem volt a kicsinek, ha nem lenne az egész koronapara, akkor hétfőn simán vittem volna. Úgyhogy felhívtam a gyerekorvost, vázoltam a helyzetet, végül azt javasolta, hogy vigyem el a kicsit PCR-ra. Eléggé rá voltam feszülve, nem lehet előtte enni meg inni, meg hát nem kellemes a mintavétel. Viszont annyira nem történt semmi a héten, hogy ez tök nagy élmény volt neki, még másnap is azt magyarázta, hogy csikizte a néni az orrát, meg ki kellett nyitnia a száját. Ja, és persze negatív.

Közben lányom ovijában annyi a beteg pedagógus, hogy kérték, hogy aki meg tudja oldani, az ne vigye. Ma még itthon van velem, mellette lehet dolgozni, de muszáj lesz vinnem, unja magát ő is, meg tegnap már elsírta magát, hogy hiányoznak a barátai.

Na de vége lett a hétnek, meg egészségesek is vagyunk, ez a lényeg, én meg lehet, hogy végre tényleg eljutok az irodába? Őrület. És még a nap is süt, innen bentről nem is hinném el, hogy 3 fok van.

 

Szólj hozzá!

2021.02.09. 21:38 AnnGel

Szóval most ott tartunk, hogy amellett, hogy lányom karanténban (illetve pozitívat tesztelt egy ovis csoporttárs is), a fiam is eléggé megbetegedett. Úgyhogy holnaptól táppénz, két gyerekkel itthon, közben férjemnek dolgoznia kéne. Hát nem tudom. Ja, és persze nekem is elég sok munkám van.

És akkor még az is, hogy vajon most akkor tényleg corona in da hauz? Betegek vagyunk? Kitegyem a 2.5 éves gyereket egy PCR tesztnek? Minek? Valszeg az lesz, hogy miután már meggyógyult, csináltatunk egy ujjbegy vérből kimutatós antitest tesztet, hogy azért kiderüljön, az volt-e.

Most már tényleg úgy érzem, hogy soha de soha nem fogok újra emberek közé jutni, meg a kollégáimat látni, meg úy általában: nem itthon lenni.

2 komment

2021.02.09. 11:54 AnnGel

Jó rég nem írtam, mert mindig úgy tűnik, hogy nem történik semmi, közben persze meg azrét történik egy kis ez az.

Eléggé kiégtem járványügyileg, szóval találkoztam néhány barátnőmmel, és zárt helyen beszélgettünk, micsoda őrület. Volt szabadtéri kórustalálkozó is a Gellért hegyen, aztán egy másik hétvégén elmentünk Veszprémbe, ahol természetesen esett az eső és köd volt egész hétvégén. De legalább alszunk reggelente.

Aztán pont elhatároztam, hogy hetente legalább egyszer be fogok járni az irodába, nem csak a társaság miatt, hanem mert ha már ott vagyok, akkor el tudok dolgokat intézni, könyvtár (nyitottak átvevőpontokat, nagyon boldog vagyok!!), fonalbolt, vagy bármi, ami kellhet a corvin plázából, vagy csak venni egy hummuszt 500 forintos házhozszállítási díj nélkül, meg ilyenek.

Ennek örömére természetesen koronavírusos lett az egyik óvónéni, úgyhogy lányommal itthon karanténkodunk a héten, mert szoros kontakt.

Na de majd jövő héttől!

Szólj hozzá!

2021.02.02. 16:12 AnnGel

Throwback Andalúzia

2020. február 2:

Utolsó bejegyzés.

Utolsó kalandként elhagyták az egyik bőröndünket, mert a check in-nél nem raktak rá cetlit. Remek volt ezt intézni hajnali egykor. Persze legközelebbi járat kedden éjjel van, úgyhogy csak szerdán kapjuk vissza. Szerencsére asszem semmi olyan nincsen benne, ami nélkülözhetetlen lenne, főleg gyerekruhák. Meg egy mangó, jaj.

Két opciónk volt hazafelé: vagy hajnal (5-re reptéren, kb 3-kor kelni kellett volna), vagy éjjel (fél 10-kor felszállás, fél 1-kor érkezés), az utóbbit választottuk. Reméltem, hogy a gyerekek alszanak egy jót délután, de a nagyobbik harmadik napja kihagyta a délutánit. Direkt korán kimentünk a reptérre, hogy legyen időnk enni felszállás előtt, erre felszállás előtt két órával még nem volt nyitva a check in (3 órával előtte kéne nyitni), és a két pultnál a priority utasokat kezdték el felvenni, a többieket csak utána. Wtf WizzAir.

A kicsi nagyon rosszul bírta a reptéri várakozást (odafelé ezzel nem volt gond), viszont a gépen kevesebb üvöltés volt. Másfél órával felszállás után sikerült a gyerekeknek elaludniuk, rohadt szar volt drága pici fiamat végig az ölemben tartani.

Mindennel együtt éjjel 2-re értünk haza, gyerekek elkezdtek fejen pörögni, elég szürreális volt. Na meg az, hogy egészen el lehet szokni egy lakástól, a gyerekek ki vannak bukva, hogy nem érik el a kapcsolókat, hehe.

Szólj hozzá!

2021.02.01. 16:09 AnnGel

Throwback Andalúzia

2020. február 1:

A keddi és szerdai pihenő után csütörtökön ismét elmentünk Malagába. Kinéztünk egy interaktív hangszermúzeumot, ami nekem nagyon tetszett, de a gyerekekkel mellé lőttünk. Lányomnak nem volt türelme a kiállításhoz, csak a piros szobákba akart menni (azok voltak az interaktív szobák), és ott is azzal akart játszani, amihez éppen én is leültem. Fiam meg pont a múzeum részét bírta (mert toltuk a valagát a babakocsiban), de aztán ő is akart interaktívkodni, amit nem engedtünk, és ebből persze óriási balhé lett.

Utána főleg sétáltunk, reméltem, hogy fiam elszundít (faszt), beülni enni persze nem tudtunk, mert egy fáradt, szétesett kétéves nem jó asztaltársaság. Az óvodás kor amúgy annyira jó már, lányom eliszogatja a kakaóját, jó lesz, mikor a kicsitől nem kell már a terítéket félteni.

Szóval séta közben bekaptunk egy szendvicset, gyerekek burger kinges hamburgert ettek (#szaranya), de hát ezt meg tudják fogni, önállóan tudják enni, át tudják harapni, el lehet csomagolni a maradékot, később is megeszik, nem esik széjjel, szóval egy csomó szempontból megfelel.

Délután 2 körül találtunk egy állati jó játszóteret, közvetlen mellette kávézóval, úgyhogy ott töltöttünk egy órát, sütiztünk, kávéztunk, szuper volt.

3 után visszamentünk az autóhoz, fiam két kanyar után elaludt, de nem hazamentünk, hanem Frigilianaba (kb 50 perc autóval), ami Nerja mellett van, már voltunk ott, de most másik irányból sétáltuk be. És megtaláltuk ott is a játszóteret, hehe.

Szuper volt a nap, jól sikerült, jól éreztük magunkat, de eléggé megborítja a gyerekeket. Mindketten atomhülyék lesznek estére, fiam hajnalban egy órán keresztül pörgött (5 és 6 között, REMEK), majd aludt háromnegyed 10-ig, wtf. Amitől persze borul a délután, és kb estére rázódik helyre, szóval egy nap kirándulás után egy-két nap kell, hogy visszaálljon a rend.

Szólj hozzá!

2021.01.29. 16:07 AnnGel

Throwback Andalúzia

2020. január 29:

Most két napig (kedd, szerda) csak Nerjaban voltunk, délelőtt játszótér, délután tengerpart. Szenvedek, semmi kedvem hazamenni, a héten igazán jó idő lett, nem volt eddig ilyen meleg, a hét végére 19 fokot mondanak, pólóban hintáztatjuk a gyerekeket.

Rohadtul tartottam ettől az úttól, hiszen sosem voltunk hetekig így együtt, csak mi, két gyerekkel folyamatosan. És persze szokták egymást ölni, de egy csomószor nem, és fárasztó is velük, de ezt is meg lehetett szokni. Ettől függetlenül nagyon hiányzik az, hogy este elmenjünk kettesben vacsorázni, vágyakozva néztem ma délután is a sok éttermet.

Utolsó napokat töltjük itt, süt a nap, churrost eszünk este a kedvenc helyünkön. Maradnék még.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása