Ezt mondtátok

  • AnnGel: :D alt voltam, de a legtöbb dalnál szenvedtem, mert olyan hangmagasságban kellett énekelnem, ahol ... (2019.07.25. 10:25)
  • gothposeur: omg, a kórusozás, az!!!! Elképesztően menő, hogy milyen megszokottan énekeltünk többszólamú dolgok... (2019.07.25. 10:15)
  • AnnGel: Most nézem, hogy tényleg, az előző bejegyzésben is említettem már. Izgatott vagyok, na :D Meg nem ... (2019.06.20. 20:11)
  • α Ursae Minoris: Annyit emlegetted ezt a The Nice and Accurate Good Omens TV Companion-t (mert megérdemled...), hog... (2019.06.20. 18:13)
  • _Evet: <3 <3 <3 (2019.05.28. 17:44) Dublin címszavakban
  • Utolsó 20

2019.08.13. 17:26 AnnGel

A nyaralás fárasztó volt, kaotikus, feszült. Mint megtudtam, létezik már egy mozgalom, staycation, hogy szabid idejére otthon maradsz, és hát lehet, hogy azzal is jobban jártam volna. Sosem szoktam egy légtérben aludni a gyerekeimmel, így nem szoktam meg a zajaikat, és mint kiderült, fiam felkel az éjszaka közepén, ácsorog, hujjogat, dödörészik, majd eldől és tovább alszik, én meg kipattant szemekkel fekszem mozdulatlanul, másnap meg szenvedek a kialvatlanságtól. Persze mindkét gyerek sokkal kevesebbet aludt, mint amennyit otthon szoktak, felborult a nagynak a ritmusa, ettől fáradt és nyűgös volt folyamatosan.

Sokan voltunk felnőttek, mégsem éreztem azt, hogy el tudnék vonulni pihenni, mert a sok felnőttből igazából csak nagyon kevés tudja ellátni a gyerekeket minden tekintetben. Állandóan attól paráztam, hogy a kicsi elkószál, gyakorlatilag a strandon laktunk, pár méterre már a víz. Többször lebasztam a családomat, mert úgy volt, hogy figyelik a picit, aztán hopp, mégsem, mert szépen egyesével felszívódtak, egy alkalommal meg a parkolóból, az útról kellett összeszedni a gyereket, ami után úgy ordítottam a családdal, hogy a saját hangomat nem ismertem meg, és az egész kemping kussban hallgatta a "kurva életbe már, hogy lehetsz ennyire fasz" c. beszédemet.

Azért is nagy csalódás nekem ez a nyaralás, mert a nagylánnyal sokat utaztunk (amikor még kicsi volt), és azok rohadt jól sikerültek, várost néztünk, sétáltunk, ő meg aludt a hátunkon. Viszont még sosem nyaraltunk úgy, hogy az klasszik pihenős, punnyadós nyaralás lett volna, ez volt az első alkalom. Jövőre talán már jobb lesz, a fiam is okosabb lesz már, nem kószál el és eszik meg mindent a földről.

Szólj hozzá!

2019.07.31. 09:55 AnnGel

Múlt héten Veszprém, jövő héten Balaton, úgyhogy ebbe az egy hétbe próbálom süríteni a irl és skype szociális életemet (a szálláson nem hiszem, hogy lesz wifi), kettlebellt, mindent. Tegnap pl 7-től elmentem edzeni, utána meg táncoslányokkal találkoztam, ma este Viddel dumálunk, csütörtökön egy másik barátnőmmel ebédelek, csütörtök este megint edzés (bele kell húzni, a kimaradt hetek miatt elveszítenék alkalmakat a bérletemből), közben lehet, hogy egyéb barátok átjönnek társasozni, pénteken talán skypeolok azzal a barátnőmmel, aki Barcelonában él, szombat este pedig jön a szitter, és akkor is társaságba fogunk menni.

De most kell is ez, Veszprémben rettenetesen untam magam, nem tudtam, mivel foglalkozzak. Azért mégiscsak két gyerek ott van, ha a pici alszik, akkor sem vonulhatok el tornázni vagy tanulni vagy vásárolgatni, hiszen ott a nagyobbik, anyám meg hiába mondja, hogy nem főz, meg nincsen semmi dolga, de attól még főz és állandóan van valami dolga. Fura helyzet ez, hogy egyik gyereknek sem volt rám különösebben igénye, de attól még nem vonulhattam el olvasni, mert nem hagyom anyámat egyedül a két gyerekre. És persze tök jó, hogy van egy kert, és ki lehet menni, de ha anyám bement a házba, akkor követte a lányom, őt követte a fiam, úgyhogy végül mindig a konyhában kötöttünk ki, hurrá kert. Délutáni alvásidő alatt elmentem kozmetikushoz, az szuper volt, meg persze Kapolcs is, de attól még a nap nagy részében csak azt figyeltem, hogy a gyerekek ne öljék meg magukat/egymást, elég eseménytelen feladat, de mégis ott kell lenni és figyelni.

Jövő héten meg nyaralunk, jön a család is mindkét oldalról, 7 felnőtt, 4 gyerek, nem gondoltam ezt végig. Főleg, hogy pénteken elvittük a nagylányt strandolni, és két napig tartott, mire kialudta és kiheverte az élményt, most meg elvisszük egy hétre vízpartra, te jó ég.

Szólj hozzá!

2019.07.24. 10:48 AnnGel

Nagyon sok dologról akartam írni, hogy én vagyok az az anyuka, aki félidőben otthagyja a hónapok óta várt tánctábort, mert a gyereke sír utána, meg hogy állandóan beteg valaki valamivel, kéz láb száj, kötőhártya ("kigyulladt a szeme" ahogy a lányom mondaná), fosás, meg persze a szobatisztulós kalandok, édes istenem.

De nem csak a gyerekek vannak, bár más témám nagyon nincsen, mitől is lenne, nem igazán történnek velem dolgok.

Két hete úgy éreztem, hogy készen állok arra, hogy ismét beleszeressek valami sorozat jóképű, izmos főszereplőjébe, úgyhogy elkezdtem az Outlandert, gyorsan kipörgettem az első évadot, és hát nem okozott csalódást. Igazi guilty pleasures (vagy ahogy egy ismerősöm mondta, kilty pleasures).

Aztán voltunk Kapolcson, napközben a kompatibilisebb gyerekkel, este meg kettesben, és egészen filozofikus hangulatba kerültem, mikor elmentünk négy tini mellett, akik fúvós hangszereken játszottak, csak úgy, a maguk örömére, meg az esti koncerten srácok részegen néptáncoltak, hogy milyen jó ez, amikor ennyire szeretsz valamit csinálni. És hogyan adjam át a gyerekeimnek, hogy nem az a lényeg, hogy jó legyél valamiben, vagy másoknak tetszen, amit csinálsz, hanem az, hogy szeressed csinálni (mert amúgy meg ha szereted csinálni, akkor végül általában jó is leszel benne).

Énekkaros voltam gimiben, abban a közegben ez nem volt egy túl menő dolog, de nagyon szerettük, és amikor elutazunk, vagy kórustalálkozóra mentünk, akkor is egy csomószor csak úgy énekeltünk, kipróbáltuk templomok akusztikáját, vagy ha kiderült egy másik csapatról, hogy vannak dalok, amiket ők is tanultak, akkor elénekeltük közösen, akár az utcán állva. Volt egyszer egy kórustalálkozós sulibuli, ahol két teremből az egyikben szólt a dizsi, de mindenki a másik, csendesebben ácsorgott, és random nekiálltunk énekelni. Mennyire nördök voltunk, milyen jó volt, és kedvünket az sem vette el, hogy nem voltunk különösebben jók.

Szóval ezt szeretném a gyerekeknek is, hogy szeressenek valamit ennyire, hogy jól érezzék magukat, és ne azért csináljanak valamit, mert jók akarnak benne lenni, hanem azért, mert egyszerűen szeretik.

2 komment

2019.07.08. 15:17 AnnGel

Szokásos havi összefoglaló

Továbbra is szanaszéjjel alszunk, gyerekek külön szobában, mi a nappaliban, szóval most már át sem viszem őket késő este egy szobába, hanem mindenki marad ott, ahol lefeküdt. A hétvégén meg is néztünk egy olyan kanapét, ami elvileg mindennapos alvásra alkalmas, de nem győzött meg. Nem ideális a helyzet, de így legalább azon nem kell izgulnom, hogy reggel felébresztik-e egymást a gyerekek.

Kezd javulni a közös játék helyzet, ma reggel pl 3 percig duplóztak együtt, és a végén senki sem sírt.

Nagylány:

  • egyre ügyesebben érvel, és most már tényleg alaposan végig kell gondolnom, mit hogyan magyarázok meg neki, pl nem értette, miért kell mesenézés előtt elpakolni a kártyákat, ha a kártyák az asztalon voltak, és nem a kanapén, ahova leülni készült
  • egy kiszuperált nyomógombos telefonnal szokott játszani, és nem is az a legviccesebb, ahogy beszél rajta, hanem az, hogy viszi magával wc-re, vagy hogy vacsora közben nyomkodja, mint "anya a telefonját" (jaj)
  • van, hogy rám is szól, hogy ide figyelj, ne a telefonodra (JAJ)
  • egyszer elsírta magát azon, hogy az ő hasában még nem volt kisbaba
  • amikor megkérdezem tőle, hogy melyik szandálját szeretné felvenni, akkor megnézi, milyen ruha van rajta, és ahhoz illőt választ (nem tőlem örökölte)
  • egyedül fürdik, legjobban most egy új körömkefének örül, mert zavarta, hogy piszkos marad a körme (???)
  • megkülönbözteti a különböző autókat, terepjáró, cabrio, pickup, illetve felismeri a taxikat, sőt, azt is megállapítja, hogy dolgozik-e vagy sem (fenn van-e a doboz a tetején vagy sem)
  • kedvenc kajája a halacska, aminek nincsen szeme (aka halrudacska, mert szoktunk egész halat is sütni, aminek meg van szeme)
  • mindenféle mesét kitalál, hogy szállt a madár hátán, meg jött az úton az elefánt, percekig nyomja tök komoly arccal
Kisfiú:
  • ráfújok az arcára, visszafúj
  • megtanult lemászni a kanapéról (VÉGRE)
  • mindent imád, aminek van kereke, az autókat hosszan tologatja a lakásban
  • belezabál az ebédembe
  • négy foga van
  • újabban megint kel éjszaka, gondolom, hogy a foga
  • marha jól érzi magát a játszótéren, rohanál, kavicsot zabál, idegen gyerekek arcába vigyorog nulla centiről
  • még mindig kétszer alszik nappal, de már próbálom rövidíteni ezeket az alvásokat, hátha akkor hosszabbak lennének az éjszakák, és akkor visszakapnánk az ágyunkat
  • mindenkinek húzza a haját, azt hiszi, ez egy jó játék

Szólj hozzá!

2019.06.30. 00:20 AnnGel

Kicsit elszaladt az élet, de mindenképp írni akartam ma, mert vannak jó napok, és a mai is az volt. Jobban érzem magam, visszamentem a pszichológusomhoz, beszélgettük, boncolgattuk a helyzetet, igazából mi a bajom, miért vagyok kimerült, türelmetlen és szar fej, és azóta kevésbé vagyok türelmetlen és szar fej. Azt hittem, az a bajom, hogy sokat vagyok otthon meg egyedül, és azzal próbáltam ezt orvosolni, hogy több programot szervezek és eljárok, de igazából az hiányzott, hogy családilag együtt legyünk, szóval tök ellenkező irányba indultam el, ezért nem is éreztem jobban magam.

Szóval igen, a négyesben töltött időt nagyon élvezem, pedig aztán semmi extra nem történik, fagyi, játszótér*, de akkor is, nevetségesen boldoggá tesz, ahogy a lányom péksütit zabál mellettem a játszótéri padon, férjem meg az önveszélyes fiamat őrzi a homokozóban. Meg ezek a jelenetek, amikor valaki barátkozna a nagylánnyal, ő meg először elnéz mellette, majd lassan elfordul, hátha akkor eltűnik. Vagy fiam, ahogy kiköpi a cumit (amit direkt azért adok oda neki, hogy ne nyalogasson végig mindent), és gyorsan a szájába töm egy kavicsot. Ha jó passzban vagyok, akkor ezek tényleg őszintén viccesek. Az utóbbi napokban minden nap aranyosnak látom őket, és nem pedig tehernek, szóval jó úton haladok, nem vagyok annyira kiégve.

Ja, és fiam napirendjét átalakítottam, utóbbi napokban már tovább alszik, persze kivéve ma, úgyhogy keltünk egy órával korábban, mint szoktunk (hurrá hétvége).

Múlt hétvégén egy bakonyi vendégházban töltöttük, baráti családdal mentünk, négyéves lányukkal, nekem igazából annyi volt a lényeg, hogy legyünk együtt, legyen zöld, kert, hesszelés. Nulla elvárással indultam neki a hétvégének, ehhez képest a két lány két napig a legnagyobb egyetértésben játszottak, elvonultak a szobába, dumáltak (miről beszél egy három és egy négyéves???), ribizlit zabáltak a bokorról, vasárnap reggelre összevesztek, de ez elég várható volt. Szóval nagyon jól sikerült, tényleg pihentető volt, a kertben hesszeltünk, fröccsöztem, aludtam a gyerekekkel délután, volt bográcsozás, persze egy ponton vetődve löktem fel a fiamat, hogy ne érje el a tüzet, de hát mit vártam. Viszont biztos, hogy nem utazom el velük többet, mert már két nap alatt is kijöttek a nevelésbeli különbségek, és nem szeretem azt nézni meg hallgatni, hogy valakit mennyire nyilvánvalóan idegesít a saját gyereke, meg egyáltalán hogy beszél vele.

Aztán olyan izgalmak voltak még, hogy új szittert kellett keresnem, mert kiderült a mostaniról, hogy nem ér rá nyáron (amit ha tudtam volna, akkor nem őt hívom, mert pont kezdtek összeszokni), szóval rengeteg telefonálás, levelezgetés, excel-táblában gyűjtöttem, kiről mit lehet tudni, de legalább ez is megvan.

Befejeztem a Hamis emlékeket, amit nagyon szerettem, most a Digital Minimalism-ot olvasom. Kiválasztottam néhány könyvet, amit eladnék, mert csak a helyet foglalja, elolvasni meg úgysem fogom többet, erre egyik nap jött egy érdeklődő, aki ha már itt volt, elvitt még ötöt. Öröm.

*A sorrend mindig: fagyi, utána játszótér. Ma kivételesen változtattam a sorrenden, játszóról hazafelé kérdeztem lányomat, van-e kedve fagyizni. Őszinte döbbenettel, tágra nyílt szemekkel kérdezte: fagyizni?? Most?? Játszótér után???

Spontaneitását tőlem örökölte.

Szólj hozzá!

2019.06.19. 21:01 AnnGel

Furcsák a színek, lilásak, sárgásak, vihar jön, nem jön, fúj a szél. Most pár napig pont egész jó idő van, 30 fok alatt, pont kibírható az utcán, lányom nincsen széjjelesve, lehet menni fagyizni. Szeretem amúgy a nyarat, hogy sokáig világos van, hogy meleg van, mert így akár 6-kor is elindulhatunk még egyet fagyizni, és azzal is elmegy egy óra, sétálunk, leülünk, csendben eszünk, fiam a babakocsiban tölcsért rág, lányom ücsörög, senki nem gyilkol senkit. 7-re hazaérünk, és már csak gyors vacsora, mindenki mehet fürdeni, 8-ra ágyban. Csak közben rossz is, hogy erről szól a legtöbb nap, hogy hogyan éljük túl a délutánokat és az estéket.

Közben azon is tipródom, hogy valahogy át kéne alakítanom fiam alvását, hogy többet éjjel, kevesebbet nappal, vagy nem tudom, mit csináljak, hogy nagyjából egyszerre ébredjen a nagylánnyal, mert most van, hogy egy órával hamarabb felkel, mint ő, és ez nem jó, mert sokszor látom rajta, hogy fáradt. Néhány napig azt csináltam, hogy amint meghallottam reggel a fiam hangját, kihoztam a szobából, de ezt sem szeretem, mert amúgy tudom, hogy eljátszana még az ágyában, és nem akarom, hogy ezt a jó szokását elfelejtse. Na mindegy, szóval most az történik éppen, hogy a lányom megkapta az ágyunkat, mi meg a kanapén alszunk a nappaliban, hát fasza, ugye? Így viszont naponta egy órával tovább alszik a nagylány reggelente, fiam meg eldödörög negyet órát az ágyában ébredés utáb, és azért az elég szuper.

Ma délután írt a szitter, hogy nem érzi jól magát, és nem tud jönni ma este, és ez eddig nekem eszembe sem jutott, hogy basszus, ő is ember, és időnként beteg lehet. És az még oké, hogy ma csak egy edzésre nem tudtam ettől elmenni, de ha éppen színházjegyünk lett volna, akkor rohadt ideges lennék.

A Hamis emlékeket olvasom Blake Crouchtól, két napja vettem meg, már a kétharmadánál tartok, tényleg minden szabad percben azt olvasom (közben éhező, elhanyagolt gyerekeim nyígnak a háttérben). És most jött meg az értesítő, hogy átvehetem a The Nice and Accurate Good Omens TV Companion-t, mert megérdemlem.

2 komment

2019.06.12. 11:06 AnnGel

A múlt heti monszunidőt felváltotta két napnyi igazi jó idő (27 fok), majd azóta 35 fok van, de utálom ezt. A bölcsiben nincsen légkodni, és látom lányomon, hogy nyomott a kedve, akkor élénkül fel, ha már kicsit hűsölt a lakásban, így aztán a bölcsi utáni játszóterezést kihagyom. Csak ez is milyen szar, hogy télen itthon vagyunk, mert hideg és sötét van, nyáron meg itthon vagyunk, meg 35 fok van és megdöglünk.

Elég pocsék ez az időszak, a gyerekek nem jönnek ki jól, mert a fiam tuti, hogy csinál véletlenül valami fasságot (megkarmolja lányom arcát, vagy meghúzza a haját), viszont már okosodik, és érti, hogy elzárom valahonnan, és üvölt miatta. Mostanában azt szoktam mondani embereknek, hogy a csúcson hagyják abba, egy gyerek tényleg bőven elég.

Persze tudom, hogy fél év múlva már sokkal jobb lesz a helyzet, mert mindenki kicsit okosabb lesz, és már most van némi reménysugár, hogy elülnek egymás mellett a kanapén két percig anélkül, hogy a kicsi valami kárt tenne a nagyban, és amúgy meg a lányom tökre akarna az öccsével játszani, csak tart tőle, hiszen mindig sírás a vége.

Mindenesetre a fiam végre megtanult lemászni az ágyról és a kanapéról, ennyivel kevesebb stressz.

Megnéztük a Good Omenst, és nagyon szerettem, úgyhogy megrendeltem magamnak a The Nice and Accurate Good Omens TV Companion-t, mert megérdemlem. Belekezdtem a What If-be, de nem tetszett. Most nem is nagyon nézek semmit, mert amikhez kedvem lenne, azokat megígértem férjemnek, hogy együtt nézzük, máshoz meg nincsen kedvem.

Szólj hozzá!

2019.06.03. 22:08 AnnGel

Hétköznapi idillek

Gyerekek alszanak, ablakok kitárva, hársfavirág illat, rendet rakok, közben podcast szól.

Szólj hozzá!

2019.06.03. 12:08 AnnGel

3. és 1. év

Címkék: gyerek

Úgy általában a helyzet változatlan, a lakás különböző zónákra van osztva, lányom követeli az "öcsimentes övetezet", és így szent a béke. A gyerekek akár 40 percig eljátszanak csendben, a pici a szobában, a nagy a nappaliban, én meg eközben a konyhában kuksolok, nehogy megzavarjak bárkit az elmélyült játékban. A fiúbaba rajong a nagylányért, aki meg szintén szereti az öccsét, csak hát öcsi eléggé tank, és zúz és rombol és karmol, úgyhogy mindig berág rá. De mindig örül neki, amikor látja, visz neki játékot, ha sír, és ha megtanul valami újdonságot, akkor tökre örül neki, és mutatja nekem ("nézd anya, lépeget!! megtanulta!!"). Annak is nagyon örült, hogy az öccsének is volt tortája, úgyhogy tényleg árad a szeretet, csak még nagyon sok a konfliktus. Egyelőre úgy látom, hogy ebből egy olyan fajta kapcsolat lesz, ahol a lányom lesz a főnök, aki a felételeket szabja, a fiam meg annyira vele akar majd lenni, hogy szót fogad neki. Kíváncsi vagyok. Ja, és továbbra is külön alszanak el, aztán a nagylányt késő este átcipelem az ágyába, ez nagyon bevált, senki nem zavar senkit lefekvéskor.

Nagylány:

  • egyre többször előfordul, hogy annyira mesél magának az ágyban még elalvás előtt, hogy be kell menjek hozzá, és megkérnem, hogy most már tegye le a könyvet, feküdjön le, és csukja be a szemét.
  • ja, esti mesének még mindig az építkezős könyvet kéri, már nem tudom, mióta, de most gyorsan visszaolvastam, és már márciusban azt írtam, hogy hónapok óta azt kell olvasnunk neki. meg fogok ettől zavarodni.
  • elkezdett szófordulatokat használni, pl "figyelj, van egy ötletem" vagy "akarok mondani valamit", aztán nem mond sokszor semmit persze
  • kitalált sztorikkal jön, "amikor ilyen pici voltam [mutatja az ujjai között], akkor vettél nekem puha kekszelefántot (??), és hamm, bekaptam"
  • attól félek, hogy most beindul a bogyóésbabóca időszak, szóval vissza fogom sírni még az építkezős könyvet
  • egyértelműen kell fogalmazni, mert mindenbe "beleköt":
    • egyik kezemben a baba, a nyuszi, a szatyor, másik kezem üres, hogy a lányom kezét fogjam. kérte, hogy vegyem fel, "nem tudlak felvenni, tele a kezem", erre rámutat az üres kezemre, hogy "ebben nincs is semmi!!", vagy
    • anyumék elmentek vele étterembe, kért limonádét, majd fél perc múlva megint kérte, anyum mondta, hogy "jól van, hozza már a néni", erre ránéz a pincérnőre, aki másokat szolgált éppen ki, hogy "DE HÁT NEM HOZZA".
  • amúgy nagyon könnyű vele, most ha visszagondolok, hogy egy éve milyen problémáim voltak, pl nem kooperált közlekedésnél, nem lehetett vele sétálni, lepakolt mindent a boltban stb, ahhoz képest most egy álom, mert jön, segít vásárolni, rá lehet bízni feladatokat, nagyon édes

Kisfiú:

  • elkezdett járni, már 4-5 lépést megtesz önállóan
  • szerelmes a mosógépbe, állandóan csekkolja, hogy esetleg be van-e kapcsolva, ha igen, leül elé
  • imádja a szárítógépet is, abba meg bele akar mászni
  • kipakol a kukából (pfuj)
  • pelenkázás közben beleparkol a lába közé, és összeszarozza a kezét (PFUJ)
  • felmászik most már mindenhova (ágy, kanapé, fotel), de lejönni még nem tud, volt pár fejreesés, azóta óvatosabb
  • eléri az asztalon a tányért, poharat, a billentyűzetet
  • van a nővérének egy szigorúan 3 éven felülieknek szánt villanyvasutas játéka, abból állandóan kiszedi a közelekedési táblákat, és azzal mászkál, úgyhogy random helyeket találok pl stoptáblát
  • játszik a hangjával és a beszéddel, zárt zájjal hümmög, szótagokat ismételget, zenére és énekre dülöngélve táncol, az autóban ha szól a zene, tapsol
  • szuper alvókája van, ha beviszem egy besötétített szobába, adok neki tápot, és lerakom az ágyba, akkor simán elalszik, még akkor is, ha ismeretlen helyen vagyunk

Szólj hozzá!

2019.06.03. 11:40 AnnGel

Nagyon elfoglalt hetem volt, kijött a Good Omens, amit gyorsan be kéne fejezni még a Black Mirror új évada előtt, de már most látom, hogy nem fogjuk tudni, mert a követekező közös esténk a férjemmel szombaton lesz (hétfő van), pedig együtt élünk meg minden. Hol én, hol ő, hol én, hol ő nem vagyunk otthon, gondtalan családi élet titka. Ja, és persze kiderült, hogy van What we do in the shadows sorozat is, az American gods is lement már, és akkor ezek még csak a közösen nézős dolgaink

Amúgy pont ezért elkezdtem bébiszittert keresni, nem is azért, hogy együtt elmehessünk valahova este, hanem azért, hogy külön-külön elmehessünk a dolgainkra, és maradjon olyan este, amikor mindketten itthon vagyunk. Ezzel állandóan kínlódom, mert ha elutazik két napra, és én ezért két napig nem tudok sehova menni, akkor mennyire jófejség az első estén lelépnem? Egyik oldalról ott van, hogy két napja nem láttuk egymást, másik oldalról meg az, hogy két napja nem beszéltem felnőtt emberrel anyámon kívül és nem hagytam el a lakást gyerek nélkül.

Szóval kerestem, ajánlás útján találtam, és hát nem érzem rajta azt a tökösséget, hogy két gyereket megvacsoráztat, fürdet és ágyba dug. Persze az is már nagy segítség, ha fél 8-tól itt tud lenni, mert addigra megvacsoráztatok és lefürdetek mindenkit, és utána már csak a fektetés van, én meg el tudok menni edzeni, vagy barátokkal találkozni, mert oda elég odaérnem 8-ra, de hosszabb távon jó lenne, ha már fél 7-kor el tudnánk indulni, mert színház vagy a táncórám is rendszerint 7-kor kezdődik. De mindenképp adok neki pár hetet, hátha belejön.

Aztán megvolt a gyerekek szülinapja is, szerintem kifejezetten szerencsés egyelőre, hogy egy napon születtek, nem volt abból balhé, hogy kinek van tortája meg gyertyája, mert mindkettőnek volt. Nagylány persze kapott egy Bogyó és Babóca könyvet, amit eddig kitiltottam a háztartásból, és ezzel átszakadt benne valami gát, folyamatosan azt meséli és kívülről tudja (gondolom bölcsiben is megvan a  könyv), majd ma reggel váratlanul rákezdett valami dalra is, amiről nem is tudtunk eddig, meg elmeséli nekem, hogy egy másik mesében mit csinált a csigafiú, hát nagyon édes, de mennyire utálom ettől még, jaj.

Szólj hozzá!