Amióta a fiamnak megfájdult a füle, a lányom kétszer is belázasodott, de ez már kezd business as usual lenni, már meg sem lepődök. Szegény gyerekek, szegény én. De most éppen megint mindenki egészséges! Fel fogok tenni egy táblát, hogy hány nap telt el a legutóbbi megbetegedés óta.
Amúgy a körülményekhez képest egész kisimult vagyok, két héttel ezelőtti hétvégét is egyedül tölthettem, aludtam, sorozatot néztem, kötögettem. Jó volt. Felpörög a tánc, több fellépésünk is lesz nyáron, pl szombaton is, és fogalmam sincsen, hogy van a nemrég elkészített melltartóm meg az övem. Teljesen felszívódott mindkettő, márciusban még megvoltak a fellépésen, és azóta nem emlékszem, hogy láttam volna. Áttúrtam már a lakást mindenhol, ahol szóba jöhet, és nincsen meg. Baromira idegesít.*
*ezt pár napja írtam, draftban volt, azóta megtaláltam! Így 5 nappal fellépés előtt, hurrá.
Aztán érik az erkélyen az eper, és finom.
Gyerekek szülinapját megtartottuk szűkcsaládilag, majd lesz nagyobb családos is a héten. Kaptak görkorit és gördeszkát, voltunk bábszínházban, egészen irigy vagyok. Én is szeretnék gördeszkát!
Közben hitetlenkedve nézem az emailjeimet, mert múlt héten megkaptam a fizuemelést a munkakörváltás miatt, és most küldték külön, hogy a rendkívüli piaci helyzetre való tekintettel akkor még egy emelés, és így nem értem, hogy az nem a múlt hetivel együtt volt? Tényleg ennyi pénzt akartok nekem adni? Őrület, sokkot kaptam azt hiszem.
Közben kiderült, hogy nyári szünetre megy a varrótanfolyam, ez engem úgy idegesít, hogy random dolgok nyári szünetre mennek, nyaff. Varrtam magamnak duplagézből egy ruhát, éppen abban a fázisban vagyok, hogy "soha többet nem varrok", de tudom, hogy elmúlik.
És végre megszereltettem a mosógépet, csapágyas volt, és olyan hangosan centrizett, hogy az udvarról hallani lehetett. Na de most csak halkan surrog, csodálatos.
Ezt mondtátok