Hétvégén természetfilmet néztünk a gyerekekkel, tök ártatlanul indult, majmok, gorillák, táncoló madarak, aztán jöttek a spórák, amik megtámadják a hangyákat, és aztán kinő a gomba a testükből. Horror. Természetesen másnap újra meg kellett nézni.
Aztán voltunk minipónifarmon, simogattak a gyerekek nyulakat, felültek pónira, jó volt.
Beiratkoztam a Bosnyák utcai könyvtárba, mert bár a melóhelytól nincsen messze a Boráros téri, ahova eddig jártam, de jó, ha van alternatíva. A könyvtárba nem lehet bemenni, hanem ablakos átadás működik, amihez nem tudom, miért kellett hónapokig várni, de legalább most már van. És tök aranyosak voltak, kérdezték, hogy most összeszedjenek-e nekem néhány könyvet, és naná, úgyhogy van itthon még egy kupac könyvtári könyv.
Ma reggel beállt a hátam, vagyis a csuklyásizom és lapockám környékén egy ponton, és azt gondoltam, hogy kész, vége, ennyi volt, mostantól itt állok mozdulatlanul, a gyerekeimet majd valaki felneveli, mert én innen nem mozdulok többé. Azóta már kicsit jobb, nem sokkal, szorgalmasan kenem rá a Flektort. Amúgy pont tegnap jógáztam, és jövő héten indul az anyatest projekt Spine Up! programja, gerintorna és jóga, úgyhogy remélem, rendbejön addig.
Aztán elindult a céges német is, és eddig nagyon élvezem. Hárman vagyunk csak, mindenkinek van már közép/felsőfokú nyelvvizsgája, csak nem használtuk évek óta a nyelvet, és ezért nem igazán tudunk már beszélni. És sokkal jobb, mint bármilyen random tanfolyam, mert abszolút ránk szabja a csaj az anyagot, ha valamiről nem kell beszélnünk, mert közben beugrott, akkor nem fogja csakazértis végignyomni. Egyelőre nagyon jó, hamar elmegy a 90 perc, és tök jó egy ilyen safe space, ahol szabadon bénázhatok németül, és nem a svájci kollégák előtt égek.
Nagyon elégedett vagyok magamal főzés terén, sikerült ráéreznem, hogy milyen negyedórás lyukak vannak a napban, amikor pont össze lehet dobálni valami kaját, aztán otthagyni a tűzhelyen/sütőben. Este fél 8, amikor az egyik gyerek már lefürdött, és a szobájában molyol, a másik meg a kádban pancsol, pont össze lehet rakni ezt, aztán be a sütőbe, és menni esti mesét olvasni. Vagy reggel két meetingem között van negyed óra, ami semmire sem jó, azalatt pont összerakok valamit, fel a tűzhelyre, aztán betárcsázok a második meetingre.
Voltam a héten irodában is, ami járványügyileg nem egy megfontolt döntés, de azt hiszem, minden covid-relém kiégett mostanra. Jó volt máshol lenni, embereket látni, könyvtárba elugrani, meg az alleenál egy forralt bort egy barátnővel meginni.
Élvezem azt is, hogy tavaszodik, lányom teljesen be van zsongva rá, egy hónapja már számol vissza, hogy mikor lesz tavasz, és elsején az utcán kiabálta, hogy tavasz van, és délután a síró öccsét ezzel vigasztalta, hogy KÉPZELD, TAVASZ VAN, LESZ MAJD NYUSZI, teljes hangerőn. Annyira jó, hogy csak 6 körül sötétedik, ovibölcsi után lehet végre az udvaron bóklászni.
És most olyan nyugodt minden, mármint így családilag, lányomat ebéd után hazahozom az oviból, mert az óvónők fele beteg, aztán lefekszik otthon pihenni, vagy alszik vagy nem, de elvan, aztán munka után összeszedjük öcsit, és nincsen rohanás fél 5-kor, hogy bölcsi után még az oviba is odaérjek. Úgy veszem észre, hogy azóta sokkal jobban eljátszanak, lányom kiegyensúlyozottabb, és mivel fél 1-től fél 5-ig egyedül van itthon, ezért alig várja, hogy végre elmenjünk a testvéréért.
Na megyek, tegnap elkezdtük a The Favourite-et, ma fejezzük be (filmet félbehagyni barbárság, de ha nincsen rá egyben két órám, akkor nincsen rá).
Ezt mondtátok