Na egész jól lenyomtuk a hetet, a gyerekek úgy tűnik, hogy hiányozhattak egymásnak, mert nagyon sokat játszottak együtt, jól elfoglalták magukat. Tudtam pár órát is dolgozni szerdán és csütörtökön, de péntekre eléggé kifingtam. Nem megy az, hogy egész délelőtt a gyerekeket felügyelem, utána meg alvásidőben dolgozom. Muszáj nekem is lefeküdnöm, olvasnom, aludnom kicsit.
Péntekre persze már semmi baja nem volt a kicsinek, ha nem lenne az egész koronapara, akkor hétfőn simán vittem volna. Úgyhogy felhívtam a gyerekorvost, vázoltam a helyzetet, végül azt javasolta, hogy vigyem el a kicsit PCR-ra. Eléggé rá voltam feszülve, nem lehet előtte enni meg inni, meg hát nem kellemes a mintavétel. Viszont annyira nem történt semmi a héten, hogy ez tök nagy élmény volt neki, még másnap is azt magyarázta, hogy csikizte a néni az orrát, meg ki kellett nyitnia a száját. Ja, és persze negatív.
Közben lányom ovijában annyi a beteg pedagógus, hogy kérték, hogy aki meg tudja oldani, az ne vigye. Ma még itthon van velem, mellette lehet dolgozni, de muszáj lesz vinnem, unja magát ő is, meg tegnap már elsírta magát, hogy hiányoznak a barátai.
Na de vége lett a hétnek, meg egészségesek is vagyunk, ez a lényeg, én meg lehet, hogy végre tényleg eljutok az irodába? Őrület. És még a nap is süt, innen bentről nem is hinném el, hogy 3 fok van.
Ezt mondtátok