AnnGel blogja

Kicsit elszaladt az élet, de mindenképp írni akartam ma, mert vannak jó napok, és a mai is az volt. Jobban érzem magam, visszamentem a pszichológusomhoz, beszélgettük, boncolgattuk a helyzetet, igazából mi a bajom, miért vagyok kimerült, türelmetlen és szar fej, és azóta kevésbé vagyok türelmetlen…

Furcsák a színek, lilásak, sárgásak, vihar jön, nem jön, fúj a szél. Most pár napig pont egész jó idő van, 30 fok alatt, pont kibírható az utcán, lányom nincsen széjjelesve, lehet menni fagyizni. Szeretem amúgy a nyarat, hogy sokáig világos van, hogy meleg van, mert így akár 6-kor is elindulhatunk…

A múlt heti monszunidőt felváltotta két napnyi igazi jó idő (27 fok), majd azóta 35 fok van, de utálom ezt. A bölcsiben nincsen légkodni, és látom lányomon, hogy nyomott a kedve, akkor élénkül fel, ha már kicsit hűsölt a lakásban, így aztán a bölcsi utáni játszóterezést kihagyom. Csak ez is milyen…

Gyerekek alszanak, ablakok kitárva, hársfavirág illat, rendet rakok, közben podcast szól.

Úgy általában a helyzet változatlan, a lakás különböző zónákra van osztva, lányom követeli az "öcsimentes övetezet", és így szent a béke. A gyerekek akár 40 percig eljátszanak csendben, a pici a szobában, a nagy a nappaliban, én meg eközben a konyhában kuksolok, nehogy megzavarjak bárkit az…

Nagyon elfoglalt hetem volt, kijött a Good Omens, amit gyorsan be kéne fejezni még a Black Mirror új évada előtt, de már most látom, hogy nem fogjuk tudni, mert a követekező közös esténk a férjemmel szombaton lesz (hétfő van), pedig együtt élünk meg minden. Hol én, hol ő, hol én, hol ő nem vagyunk…