Múlt héten Veszprém, jövő héten Balaton, úgyhogy ebbe az egy hétbe próbálom süríteni a irl és skype szociális életemet (a szálláson nem hiszem, hogy lesz wifi), kettlebellt, mindent. Tegnap pl 7-től elmentem edzeni, utána meg táncoslányokkal találkoztam, ma este Viddel dumálunk, csütörtökön egy másik barátnőmmel ebédelek, csütörtök este megint edzés (bele kell húzni, a kimaradt hetek miatt elveszítenék alkalmakat a bérletemből), közben lehet, hogy egyéb barátok átjönnek társasozni, pénteken talán skypeolok azzal a barátnőmmel, aki Barcelonában él, szombat este pedig jön a szitter, és akkor is társaságba fogunk menni.
De most kell is ez, Veszprémben rettenetesen untam magam, nem tudtam, mivel foglalkozzak. Azért mégiscsak két gyerek ott van, ha a pici alszik, akkor sem vonulhatok el tornázni vagy tanulni vagy vásárolgatni, hiszen ott a nagyobbik, anyám meg hiába mondja, hogy nem főz, meg nincsen semmi dolga, de attól még főz és állandóan van valami dolga. Fura helyzet ez, hogy egyik gyereknek sem volt rám különösebben igénye, de attól még nem vonulhattam el olvasni, mert nem hagyom anyámat egyedül a két gyerekre. És persze tök jó, hogy van egy kert, és ki lehet menni, de ha anyám bement a házba, akkor követte a lányom, őt követte a fiam, úgyhogy végül mindig a konyhában kötöttünk ki, hurrá kert. Délutáni alvásidő alatt elmentem kozmetikushoz, az szuper volt, meg persze Kapolcs is, de attól még a nap nagy részében csak azt figyeltem, hogy a gyerekek ne öljék meg magukat/egymást, elég eseménytelen feladat, de mégis ott kell lenni és figyelni.
Jövő héten meg nyaralunk, jön a család is mindkét oldalról, 7 felnőtt, 4 gyerek, nem gondoltam ezt végig. Főleg, hogy pénteken elvittük a nagylányt strandolni, és két napig tartott, mire kialudta és kiheverte az élményt, most meg elvisszük egy hétre vízpartra, te jó ég.
Ezt mondtátok