AnnGel blogja

Jaj, de felszívódtam.

Voltak jó napok, aztán rosszak, aztán most megint jók. Amikor felkúrja az agyam a kicsibaba (mert háromnegyes órás altatás után sem alszik még, közben menni kéne a nagyért a bölcsibe), ettől türelmetlen leszek, és mogorva vagyok a naggyal is.

Aztán volt kb két hét, amikor a nagylány semmivel, de tényleg semmivel nem játszott. Se velem, se egyedül. Mászkált, nyíkódott, engem nyúzott, hogy nézzünk mesét/saját magáról régi videókat, a telefonomat akarta nyomkodni. Ilyenkor fetreng a földön, a kanapén, az ágyban. Hívtam, hogy olvasok neki, hogy építsünk valamit, hogy rajzoljunk, de semmi, attention spanje egy aranyhalé.

Ezen felszívtam magam, és még több játékát elpakoltam. Meg persze rendeltem két másik játékot neten, hátha azokkal ellesz, ellentmondás lvl végtelen.

Aztán azóta visszatalált magához, sokat játszik, de leginkább azt, hogy felveszi a gumicsizmáját, elköszön, hogy boltba megy, majd visszajön, hogy hozott nekem tortát, és nyújtja a tenyerét, hogy ott a torta. Érted, képzeletbeli dolgokkal játszunk, tényleg semmi értelme bármit is venni.

Közben persze megjöttek a megrendelt cuccok, egyelőre elpakoltam őket, majd ha megint nyűgös időszaka lesz, akkor előveszem.

Volt némi dráma táncon, hárman maradtunk egyelőre, de folytatjuk. Ennek is megvannak az előnyei, rugalmasabban lehet próbákat szervezni, meg nem is nagyon trióztam még.

Elolvastam a "Nincs rossz gyerek" c. könyvet, azóta sokkal jobban érzem, hogy mikor kell határozottnak lenni, mikor történik csak határfeszegetés.

Abbahagytam a szoptatást, jó, nem vagyok megsértődve, vagy ilyesmi*, de azért az röhej, hogy ha szoptatni akartam a babát, akkor vonuljak el vele egy ingerszegény, sötét, hangszigetelt szobába, ahol talán hajlandó egy kicsit enni, de leginkább rág (au), de a kanalas pépek azok jöhetnek, folyhat körülötte az élet, lehet zaj és történhet bármi, ő öt perc alatt letolja az adagot, nem győzöm lapátolni. Hát oké fiam.

Volt tegnap matinésörözés, 9-kor hazament mindenki, ami tökéletes, fél 10-kor hazaértem, 11 után aludtam. Örülök, hogy összejött, meg lehetne gyakrabban, de asszem így is eléggé átment az emaileken a "kétségbeesett kétgyerekes anyuka" vibe.

*De igen.