Ezt mondtátok

  • AnnGel: ja, és konkrétan itt hangzott el, hogy "milyen szép combhajlító izmod van!" (2018.11.16. 14:23)
  • AnnGel: Jaj, kontextus nélkül tényleg furának tűnhet. Táncoslányokkal összegyűltünk ruhát diszíteni a dec... (2018.11.16. 14:22)
  • α Ursae Minoris: Csodálkoztam is, hogy mi ez a hirtelem megjelenö öt bejegyzés... Kíváncsi lennék, hogy én vagyok-e... (2018.11.16. 14:01)
  • AnnGel: @thinkEdem: áááá, jól van, leesett :D Igen, arra én is felkaptam a fejem, hogy az sokmindent megma... (2018.09.13. 13:46) Dackorszakosdi
  • thinkEdem: @AnnGel: Most hogy igy mondod, tele vagyok strigulakkal. Viszont mirol is szolt az elso ket resz? ... (2018.09.13. 13:43) Dackorszakosdi
  • Utolsó 20

2018.11.23. 10:29 AnnGel

Jaj, megint egy hete nem írtam már.

Hétvégén nagyszülőknél voltunk, aztán vasárnap itthon punnyadtunk. Majdnem elmentünk sétálni a napsütésben, de mivel nem terveztük előre, ezért délelőtt a pici babát az ágyunkban tettem le aludni, aludt két és fél órát délig, délben meg már nagylány ebédeltetés, utána őt tesszük le aludni, kb fél 1-1- között megy a szobába, sokszor 2-ig ébren van még, eljátszik, énekel, aztán elalszik, és fél 5-kor úgy kell ébreszteni. Amikor meg már tök sötét van. Szóval nem mentünk sehova.

Közben egy szobában altatós izgalmak vannak, a gyerek ugye 71 centi, a bölcső meg 80, szóval nem maradhat tovább benne, forogni sem tud rendesen, más megoldás kell. Az utóbbi napokban valahogy úgy jött ki a lépés, hogy nagyjából egyszerre volt fürdetés és fektetés, úgyhogy ennek örömére beraktam a gyerekeket aludni egy szobába. Aha. Fiúbaba izgatottan gőgicsélt, látta, hogy buli van, nem itt szokott aludni, sőt, itt van a nővére is, BULI VAN, közben a nagylány pisszegett rá, öcsi, aludjál!!! Úgyhogy szétszedtem a gyerekeket, mindenki ment a saját helyére, ahol 10 perc múlva már aludt, utána az alvó picit újra bevittem a szobába, és így jó. Szóval most azt csináljuk, hogy a baba elalszik a mi ágyunkon (hiszen a bölcsőt ki kell iktatni már), aztán mikor már a nagylány is alszik, akkor átviszem a babát, és így együtt alszanak éjszaka. A fiúcska kétszer kel, egyszer a szobában etetem, másodszorra magam mellé veszem (aztán én meg kiköltözöm utána a kanapéra), a nagylány meg sem moccan a zajra. Ja, mert mióta a babára rátukmálok még egy alvást délután, azóta kevesebbszer kel éjjel, nem nyöszörög kétóránként. Hurrá!

Egyik este a nagylány fél 10-kor még ébren volt, ami nem jellemző rá, nem szólt, nem balhézott, csak pakolászott az ágyában. Bementem hozzá, hogy minden rendben van-e, szeretné-e, hogy kicsit mellé feküdjek. Nem. Hátadat simogassam? Nem, nem férek el, menj innen! Majd letolt az ágyáról, kért még egy kis tejet, aztán két perc múlva aludt.

Remélem, hogy a fiam azért ennél egy picit bújósabb lesz.

Tegnap szüleim vigyáztak a picikre, megnéztük moziban a Ruben Brandt, a gyűjtő-t, nagyon tetszett.

Vannak napok, amikor pörgök, és akkor mosok, boltba megyek, tornázok, megfőzök, jár a robotporszívó, lehúzom az ágyneműt, kimosom a plüssöket. Aztán vannak napok, amikor még reggelit sem vagyok képes csinálni magamnak. Mit főzzek hétvégén? Ahhoz be is kéne vásárolni, jaj. Hajat kéne mosni. Szőrös a lábam.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr9114388586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.