AnnGel blogja

Kicsit meg vagyok halva, nem értem, mi történik, órák óta pakolok pakolok pakolok és még mindig kupi van. Van egy kupac hajtogatnivaló ruha is, játékok random helyeken, kiskanalak mindenhol (új kedvenc játéka), szennyeskosár a nappali közepén (szeret beleülni), egy fél csizma az étkezőben, én meg…

Kíváncsian várom, mit tartogat nekem még a nap. Éjjel többször is felébredtem múlni nem akaró köhögésemre, aztán reggel az udvarról fordultunk vissza a gyerek babájáért (nem ő vette észre, de tudtam, hogy bölcsiben hiányolná), elmentem bevásárolni, ahol leesett a vérnyomásom, és guggolva próbáltam…

Legalábbis asszem, szegény magzat már most el van hanyagolva. Az elsőszülöttnél még követtem, hogy most mekkora, mit tud már, hányadik hét, most meg örülök, ha tudom, mikor kell legközelebb dokihoz mennem, meg mindig gondolkodnom kell, ha megkérdezik, hányadik hónapban járok. Pár napja kezdtem el…

Jesszus, de elszaladtak itt a hetek, volt fellépés a Szimplában, látogattak minket nagyszülők, barátok, volt késő esti társasozás, de rengeteg punnyadás is, mert ez a csodapicinny nagyon jól asszisztál a csendes vasárnap délelőttökhöz. Mondtam is a férjemnek, hogy azért remélem érzi, mekkora mákunk…

Karácsonyi zene szól a spotify-ról, égnek a ledes mécsesek, a gyerek meg a férjem duploznak a kanapén, én pedig a kedvenc plédembe burkolózva szunyókálok mellettük.

Hétvégén végre elmentünk randizni, szeptember végén voltunk utoljára kettesben valamerre, ennyit arról, hogy majd havonta kétszer lelépünk valamerre. Persze sűrű volt az elmúlt két hónap, férjem sokat utazott, aztán voltunk mi is kinn Angliában, aztán szülinapomat is szerveztük, szóval mindig volt…