Mióta visszajöttem szabiról úgy érzem, hogy egy nagy rohanás minden napom. Persze ez nem így van, ott volt például a szombat majdnembulizással, a vasárnap múzeummal, sétával, Gömböccel. De nehéz ezekre emlékezni, mikor kedd délután úgy érek haza, hogy soha, soha nem éreztem magam még ennyire fáradtnak, és minden vágyam az ágy, és el sem tudom képzelni, hogy bármikor bármire is jobban vágynék, mint egy jó alvásra, az életem ebből fog állni, harc az alvásért, megöregedtem, dráma dráma. Aztán aludtam, álmomban meghaltak körülöttem az emberek, Anyu nem hitt nekem, mindenki idegen volt és a világ egy szörnyű hely volt, de lehet, hogy csak nem kéne késő este fűszereset ennem.
De hogy ne legyek mindig negatív, némi totálisan váratlan fizetésemelés eldöntötte, hogy amint lejár ebben a lakásban a szerződésem, el fogok költözni egy másik lakásba. Imádom ezt, és minden szempontból tökéletesen megfelel, de penészedik, és nem tudok már ellene mit tenni, így ősszel keresek egy szintén belvárosi, szintén kádas, felújított, berendezett, aranyos kicsi garzont, csak cirkófűtéssel.
Az élet közben meg zajlik, próbálok ismerősöket beajánlani a céghez, kb három hét múlvára csinálok egy új koreót, voltam jógán, elutazok a hosszúhétvégén, csináltam cukkinikrémet, és holnap szoknyát fogok felvenni.
Ezt mondtátok