Nem tudom pontosan, mire gondoltam, mikor elmentem plázázni ünnepek előtt pár nappal, de hát pont most tört rám az ellenállhatatlan vágy, hogy vegyek egy orosz nyelvtani összefoglaló könyvet (mert nincsen amúgy három különböző nyelvkönyvem). Gondoltam ha már erre járok, nézek magamnak fülbevalót, illóolajat, dolgokat, amiket normális emberek vesznek, akiknek nincsen nyelvkönyvfétise. Fél óra alatt meggyűlöltem a helyet, az embereket, a tömeget, negyed órát álltam sorban a libriben, most kicsit szeretnék egyedül lenni.
De legalább megvágtam magamnak kettő zenét is három percesre, most már csak választanom kéne közülük, koreográfiát csinálni, újraírni az egészet a tökbe, hanyagolni néhány hétig, majd legközelebbi fellépés előtt két héttel pánikszerűen befejezni. Persze ne ártana az izomlázamtól megszabadulni, azért ez elég kínos, hogy egy óra jógától meg akarok halni napokig.
Tudom, hogy akartam még írni valami hihetetlenül érdekfeszítő dolgot az életemből, de azt hiszem elfelejtettem.
Ezt mondtátok