... legalábbis álmaimban. Nincsen olyan családtagom, akit már ne vertem volna el (sry)+ idegeneket, akik éppen az adott álomban idegesítettek. Sajnos sosem tudok nagyot ütni (gyász), de a fej megfogás és falba beverés az mindig bejön. Meg a fejtaposás. Meg az arc padlón való ááá, hagyjuk.

A mostaniban valami tanórán voltam volt rajztanárommal, és mellettem ült egy csaj, aki állandóan beszólt, és azon vigyorgott, hogy a halálba idegesíthet (már nem tudom mivel), emlékszem, őt elkezdtem fojtogatni (hűde puha volt a nyaka...) aztán mégsem, végül belévágtam egy rotringceruzát. Asszem. Mindenesetre tényleg meg akartam ölni.

Ez így vajon normális? Mi lehet a magyarázat? Elfojtott indulatok, frusztrációk, esetleg túl sok babát kaptam gyerekkoromban? Vagy csak simán antiszoc vagyok? (áááá dehogy x)) Néha aggasztó, amiket összeálmodok. Oo