Ezt mondtátok

  • AnnGel: Saját főztömet is bébiételes üvegbe töltöm, de öntöttem már át tálkába is a boltit, nem számít, me... (2017.04.09. 21:58) Sértett önérzetem
  • thinkEdem: Azt probaltad mar, hogy a sajat fozott kajat berakod egy bebieteles uvegbe es onnan eteted? Hatha ... (2017.04.09. 09:37) Sértett önérzetem
  • alisarboissay: No worry, ebben a korban mindent a szajaba vesz. Megkostol. A enyemek is mindent körbe-/megnyaltak... (2017.03.27. 19:11)
  • α Ursae Minoris: Nem kell érteni, csak örülni neki, hogy (most éppen) béke és nyugalom van. (2017.02.03. 16:15) Jól van, most már faszom sem érti ezt
  • AnnGel: Jaj ne már :D erről az jut eszembem hogy amikor gyerekként rágtam a körmömet, akkor keserű cuccal ... (2017.01.27. 20:07) Sikerélmények
  • Utolsó 20

2017.04.24. 15:29 AnnGel

So many books, so little time

Meg persze a sorozatok.

Szerdán indul A szolgálólány meséje, én meg el akartam olvasni a könyvet is, úgyhogy most belevetettem magam. Na meg az Amerikai istenek, és azt is újra át akarom futni előtte, de ebből lehet, hogy inkább read along lesz. És jön még egy csomó sorozat, Fargo, Twin Peaks, Leftovers már el is indult, ÚRSTN. Rick and Morty!! Sense8!!!

Nem bírom ezt a nyomást.

 

Szólj hozzá!

2017.04.20. 15:03 AnnGel

Párizs

Ebben az esős nyomott időben váratlanul alszik még egyet a kislány, úgyhogy akkor gyorsan írok bővebben.

Szóval voltunk négyesben Párizsban, vittük férjem nagyobb lányát is, és egyszerre volt az egész könnyebb meg nehezebb is. Nehezebb azért volt, mert valamiért a kicsike szarabbul viselte az éjszakákat, mint Barcelonában, felébredt éjjel, aztán reggel 7-kor már fenn kukurikúlt. Nem volt vészes, csak általában ő olyan, hogy letesszük, aztán alszik reggelig, nem kell esténként még altatgatni, de igazán nem volt para, csak meglepő kicsit.

Könnyű meg azért volt, mert a nagylány már 10 éves, önálló, mármint érted, elé teszed a reggelit és megeszi, felöltözik, megfürdik, ami üdítően hat egy tízhónapos mellett. Mindig kérte, hogy hadd etesse a kicsikét, ami hatalmas segítség volt, hiába csak 10 perc. Reggel, mikor a férjem készülődött, én meg a reggeli után pakoltam, akkor tök jó volt, hogy közben a picinny megkapta a kajáját, és nem kellett még azzal is vacakolni. Ezek a 10 perces segítségek is sokat lendítenek a dolgok menetén reggeli készülődés közben. Ja, és hipp-hipp-hurrá annak, aki kitalálta a zacskós gyümölcspürét, mert maszatolás nélkül oda lehet adni a gyereknek, illetve mivel nincsen üvegben, sokkal könnyebb. 

A programok főleg nagylány-kompatibilisek voltak, szombaton érkeztünk, vasárnap várost néztünk, távoli sokadik unokatesóval találkoztunk (még több gyerek!!), piknikeztünk egy parkban, kávé, fagyi, meglepően meleg volt és leégtünk. Hétfőn egy vidámpark-állatkert keverékben a Jardin d'Acclimatation-ban jártunk, kedden egész nap Cité des Sciences, ahova már másfél éve is akartunk menni, de akkor sztrájkoltak a tűzoltók, és nem nyithatott ki. Szerdán meg séta a Sacré-Cœur környékén, aztán repülés haza. Állandóan megzavart, hogy tovább van világos, mint itthon, nagyon észnél kellett lenni, hogy este 7 körül azért már orientálódjunk haza a kicsike miatt, közben meg hétágra tűzött a nap. De szuper volt.

Szólj hozzá!

2017.04.20. 14:45 AnnGel

Mérföldkövek

Az első igazi hiszti: orrszívás után (mert ismét betegek vagyunk mindketten, hurrá!) nem engedtem, hogy a szutykos orrszívóval játsszon. Földhözverődés, utánam mászás, konstant üvöltés. Kezdődik <3

Az első tényleg, de tényleg átaludt éjszaka: mármint eddig is lehúzott 12 órát egyben, de késő este mindig kapott még egy adag tápszert, amit álmában megevett. Időről időre kipróbáltam nélküle, de akkor hajnalban felkelt. Egészen eddig. Már két napja tolja este 8-tól reggel 8-ig az alvászatot.

Szólj hozzá!

2017.04.15. 12:11 AnnGel

Majd még írok arról, hogy Párizsban voltunk négyesben (férjemmel, nagylányával és a picinnyel), de ma fellépésünk lesz, és nagyon izgulok. Egy éve léptem fel utoljára, akkor nagyon terhesen, és azóta hiába volt többször is a Szimplában műsor, sosem értem rá. Október óta készültek a koreográfiák, háromban leszek benne, nehezítésképpen persze húsvét van, az egész családot aköré kellett logisztikáznom, hogy a ma esti shown rajtam kívül a férjem is ott tudjon lenni. Erre megbetegedett a nagylány, nem merjük összeereszteni a picinnyel, szóval a nagyra nagyszülők, picinnyre a férjem fog vigyázni, én meg megyek táncolni. Basszus.

És ilyenkor olyan mérges vagyok, hogy nem barátkozós a szomszéd, akivel meg egyidős a gyerekünk, próbáltam felé nyitni, de zárkózott, komolyan, itt élünk egymástól 5 méterre, és nincsen senki, akire rábízhatnék egy alvó gyereket. Ja, mert amúgy fél 8-tól aludni fog, az előadás meg 8-tól kezdődik. Agyvérzést kapok azonnal.

Szólj hozzá!

2017.04.07. 13:48 AnnGel

Sértett önérzetem

Azt hiszem, hogy az egyik szeretetnyelvem a főzés, nem tudom megmagyarázni, mert sokszor inkább teher, meg az esetek többségében nem kreatív, mert csak gyorsan legyártok egy túrógombócot, de mégis, milyen jó azt enni másnap ebédre, meg a férjemnek is ízlik, és dobozol magának belőle, meg tök jó curryket is gyártok, most meg gulyáslevest, na mindegy. És a gyereknek is főzök, vagyis főztem, múltidő, de törtem a fejem, hogy mit egyen, egy kis alma fahéjjal és zabbal, vagy egy kis édesburgonya cukkinivel, esetleg a fagyasztóból valami mirelitválogatás (egy kis borsó, kukorica, brokkoli), egy kis zöldfűszer, olívaolaj, sütőtökös-gesztenyés csirke (de kurvanehéz natúr mirelitgesztenyét találni) meg vettem köles- és rizskását is neki a gyümölcsökhöz, karobot, mert hogy jobb, mint a kakaó, szóval a lelkemet kitettem azt hiszem.

A gyerek étvágya meg változó volt, hol fél üveg, hol a háromszorosa, de evett nagyjából mindent, ami édes. Egészen két-három héttel ezelőttig. Persze nem tartom magam szívbajosnak, ha nem eszik, akkor nem, éhen halni nem fog. Persze délután csak jóllakottan hajlandó aludni, így kevés evésnek tápszer volt a vége, de nem vagyok hajlandó állandóan banánt adni neki azzal a felkiáltással, hogy azt legalább megeszi.

Én meg logisztikáztam, előre főztem, hámoztam, pároltam, pürésítettem, kicsi porciókban fagyasztottam, a kislány meg 2-3 kanál után mindentől elfordult. Ami nem is lenne akkora baj, de éreztem, hogy bennem meg ment fel a pumpa és az ideg, hogy ezért melózok én? De hát nem szabad idegesnek lenni egy 10 hónapos gyerekre. Szüleim csendben röhögnek a háttérben, híresen válogatós voltam. Érdekes, nagyszülőknél mindig marha jól evett a picinny, 5 perc alatt betolta az adagot, még az előkéje is tiszta maradt, olyan szépen evett. Persze, nagymama magic, meg vidéki levegő, aha, aztán leesett. Olyankor mindig üveges bébikaját kapott, azt meg imádja. Micsoda malac!

Nem vagyok az üveges kaják ellen, én imádok mindent, ami az életet megkönnyíti, és amikor nagyszülőknél vagyunk, akkor nem állok ott neki főzőcskézni, meg előtte este azon görcsölni, hogy előre főzzek valamit, hogy legyen mit vinni. De amikor itthon vagyunk, akkor előtör belőlem a fillérbaszó, persze, majd fizetek 300 forintot egy alma-banán keverékért, 400-at meg egy húsos főzelékért, amikor tényleg pikk-pakk meg lehet párolni egy kis almát, fagyasztóból kivett brokkolit, meg a gondosan előre felkockázva fagyasztott csirkemellet, na MINDEGY.

De nem kell neki. Ami nem dráma, hát egye az üvegeset, nekem is egyszerűbb, csak előveszem, kinyitom, 5 perc alatt belapátolja, nincsen turmixolás, pacsálás, mosogatnivaló. Csak hát a lelkem, ó, a lelkem.

2 komment

2017.04.02. 20:52 AnnGel

Már másfél hete nem beteg senki! És az idő is csodálatos, rám teljesen nem jellemző módon indokolatlanul sétáltam többször is, meg jegeskávékat is ittam.

A héten már voltam tornázni is, méghozzá szerdán gyerek nélkül, ami baromi furcsa volt, és ezért kényszeresen mások babáját kellett taperálnom (megengedték). Az volt, hogy anyám pár hete felvetette, hogy amikor vigyáznak a kicsire, akkor mi lenne, ha náluk aludna, és akkor nem kell éjfélig a kanapénkon aszalódnia, majd hazamennie. Logikus, úgyhogy ki is próbáltuk, ez volt három hete. Nade! Anyósom óvatosan megemlítette ezen felbátorodva, hogy reméli, lassan megengedem, hogy a kislány náluk is aludjon, mert nagyon örülne neki. Én meg nem vagyok semmi jónak elrontója, persze, aludjon.

Persze ez nem ennyire egyszerű, bár anyósomék fektették már nélkülünk, de akkor nálunk aludt, szóval olyan még nem volt, hogy nem nálunk és nélkülünk. Így kedden tartottunk egy főpróbát, ahol én még ott voltam, de nem én fürdettem, majd alvás utána hazajöttünk, és szerdán délelőtt hazahozták a kicsikét (én meg elmentem nélküle tornázni). Szombaton pedig "élesben" aludt ott, én csak egy kicsit sírtam (hurrá!), a gyerek macskát kergetett, játszott, evett, aludt, mi meg a Trafóban megnéztünk egy újcirkusz előadást (Svalbard Company - All genius, all idiot), ami nagyon tetszett, utána meg a Kutya vacsorájára mentünk az akváriumba, ahova egy barátunk hívott, és előtte sosem hallottam őket, de tökre élveztem. És éjjel fél 1-re értünk haza, 9-ig aludtam, mekkora luxus már, szuper.

Amúgy mostanában elég szarul alszom, hajnalban állandóan megébredek, nem bírok visszaaludni, szóval kipróbáltam egy gyógynövény alapú nyugtató/altatót. Nem tudom, hogy ettől-e, de azóta meg baromi élénk álmaim vannak, mint például leejti valaki a gyerekem, meg hogy kokózom (???), miért ó. De legalább kevesebbszer ébredek tényleg, hurrá.

Elkezdtem a A Series of Unfortunate Events-et, amit meglepően mélyen érint, mert a legkisebb gyerek kb a lányommal egyidős, és hát bajban van, meg minden, és az nem jó, jaj a szívem. Meg megy a Big Little Lies, és látom, hogy elindult a Rick and Morty is, szóval van mit nézni. Közben meg Baráth Katalintól az Arkangyal éjjel-t olvasom, amiben férfiak verik a feleségeiket (ami nem jó), de aztán ezek a férfiak is aztán összeverődnek egy vascsővel (ami jó). Meg A kauzalitás angyalát Rajaniemitől, ami biztos érthetőbb lenne, ha nem egy éve olvastam volna az előző kötetet, de egyelőre nagyon hard sci-fi, nem tudom, szeretem-e.

Szólj hozzá!

2017.03.24. 19:40 AnnGel

Vannak gyerekek, akik nem vesznek a szájukba mindent, nem nyalják fel a padlót és nem eszik meg a szalvétát. És van a lányom, akit most azon kaptam, hogy a radiátort nyalogatja.

1 komment

2017.03.23. 18:09 AnnGel

Jaj, az nagyon érdekelne, hogy ki rakta ki a blogot facebookra, meg miért, annyit látok, hogy egy csomóan kattintottatok onnan tegnap.

Szólj hozzá!

2017.03.23. 17:54 AnnGel

Minden nap lehetne ilyen (vagy hasonló)

Délelőtt babajelbeszéd tanfolyamra mentünk, most volt az első alkalom. Még anno egy kolléganőm mesélte, hogy a gyerekével jelelt, és mennyire király, mikor a még beszélni nem tudó gyerek el tudja magyarázni, hogy mi érdekli, mit szeretne, és nem tanácstalanul nézed, hogy most vajon mit akar. Nem hittem volna el, hogy ez tényleg működik, ha ő nem mesél róla.

Aztán ez annyira kimerítette a kicsikét, hogy elaludt hazafelé menet, így ha már úgysem siettem, akkor sétáltam kicsit, nagyon szuper idő volt, meg beugrottam férjemhez ebédelni. Persze közben felébredt a picinny, és éhes volt, úgyhogy hazafelé menet vaktában adogattam hátrafelé a rágcsát, a gyerek meg boldogan morzsált a hátamon, meg legalább nem halt éhen ebédig (reális veszély).

Délután próbám volt a tánctanárommal, végigcukulta az egészet, hazafelé elkanyarodtam a Duna-part felé azzal a nem titkolt szándékkal, hogy esetleg alszik egyet közben (haha), de aztán nem. Leültünk a fűbe zúzni, sütött a nap, lágy szellő, hátamon nyálas morzsadarabok. Most meg már végre hazaértünk, este pedig megyek vacsorázni volt kollégákkal. Asszem eléggé röhögni fogok, mikor megkérdezik, hogy nem hiányzik-e a munka.

Szólj hozzá!

2017.03.22. 20:05 AnnGel

Na most már tényleg elég

Egy hétig voltunk mindketten egészségesek a kicsikével, erre én meg benyaltam valami hasmenős hányós lázas szart két napra, a fejemet nem tudtam megemelni, nem hogy a gyereket. Persze közben 20 fok lett, ki tudtam élvezni, persze.

De előtte minden oké volt, szombaton összejött a család, nagyszülők mindkét részről, elmentünk svédasztalos étterembe, a gyerek cukin elrágcsálódott egy rizskorongon, ettünk ebédet, ittunk kávét, mindenki beszélgetett mindenkivel, de fél 4-kor már otthon voltunk, mindenki elhúzott a vérbe, nem volt rumli utána, nekem ez maga a boldogság.

Vasárnap meg Szent Patrik napi felvonulásra mentünk, utána meg kávézás, sütizés, a gyereket a sálammal kötöttem oda egy székhez (mert kreatív vagyok), nagyon jó fej, hogy ilyen lelkesen asszisztál ezekhez a programokhoz. Lenyúlta a süti mellől a banánt, meg nyalogatta a teáskanalat. Amúgy baromi vicces, hogy nem is olyan régen még egy kis újszülött béka volt, aki fókuszálni sem tudott rendesen, most meg nem lehet megenni előtte egy banánt, mert kiabál és teper, hogy ezt mégis hogy képzelem, hogy nem adok belőle.

Amúgy mostanában azt találta ki, hogy nem alszik délután, de közben a hacacárét elvárja, megetetem, függöny elhúz, be az ágyba, kap egy kis tápot, majd inkább matat egy picit a szobájában, de nem alszik. Általában egy órán keresztül játsszuk ezt, amikor hangosan kiabál, akkor bemegyek kicsit dajkálni, de a vége mostanában az, hogy 5-kor feladom, és kihozom. És utána amúgy tök boldogan játszik, pakol, látszik rajta, hogy nem friss, de nem is nyűgös. Ki érti ezt.

Szólj hozzá!