Mikor megkérdezi valaki, hogy mi van velem, és megpróbálom összefoglalni, akkor sokszor úgy érzem, hogy semmi. Ugyanúgy telnek a napok, mit meséljek belőle, meg amit mesélek, az érdekes-e?
Nosztalgikus hangulatban vagyok, újszülöttkori fotókat nézegetek, meleg van, tolom a babakocsit, My Dad Wrote a Porno-t hallgatok és időnként hangosan röhögök (kijött a 3. évad!!). Jó kiülni a környéken, kora este vacsorázni, délután jegeskávézni, a kicsike lelkesen zabálja a tölcsért két darab fogával. Időnként elmegyünk játszótérre is, hintázni teljesen esélytelen, akkora tömeg van, szóval ha már ott voltunk, beleültettük a homokba, attól meg sírt. Jól van, nem erőszak a disznótor. Az utóbbi napokban annyira jól elvan itthon, hogy sokszor inkább magam miatt mozdulok ki, nem is miatta. Míg ezt írom, egy ruhadarabbal játszik, a fejére borítja, lerántja és röhög.
Végre up to date vagyok American Gods és Twin Peaks téren, előbbivel nem tudom még, hogyan állok, utóbbi pedig wtf, de jó. Meg a Sense8-et tolom még persze. És lassan elkészülök a negyedik polippal is.
Ezt mondtátok