Ebben az esős nyomott időben váratlanul alszik még egyet a kislány, úgyhogy akkor gyorsan írok bővebben.
Szóval voltunk négyesben Párizsban, vittük férjem nagyobb lányát is, és egyszerre volt az egész könnyebb meg nehezebb is. Nehezebb azért volt, mert valamiért a kicsike szarabbul viselte az éjszakákat, mint Barcelonában, felébredt éjjel, aztán reggel 7-kor már fenn kukurikúlt. Nem volt vészes, csak általában ő olyan, hogy letesszük, aztán alszik reggelig, nem kell esténként még altatgatni, de igazán nem volt para, csak meglepő kicsit.
Könnyű meg azért volt, mert a nagylány már 10 éves, önálló, mármint érted, elé teszed a reggelit és megeszi, felöltözik, megfürdik, ami üdítően hat egy tízhónapos mellett. Mindig kérte, hogy hadd etesse a kicsikét, ami hatalmas segítség volt, hiába csak 10 perc. Reggel, mikor a férjem készülődött, én meg a reggeli után pakoltam, akkor tök jó volt, hogy közben a picinny megkapta a kajáját, és nem kellett még azzal is vacakolni. Ezek a 10 perces segítségek is sokat lendítenek a dolgok menetén reggeli készülődés közben. Ja, és hipp-hipp-hurrá annak, aki kitalálta a zacskós gyümölcspürét, mert maszatolás nélkül oda lehet adni a gyereknek, illetve mivel nincsen üvegben, sokkal könnyebb.
A programok főleg nagylány-kompatibilisek voltak, szombaton érkeztünk, vasárnap várost néztünk, távoli sokadik unokatesóval találkoztunk (még több gyerek!!), piknikeztünk egy parkban, kávé, fagyi, meglepően meleg volt és leégtünk. Hétfőn egy vidámpark-állatkert keverékben a Jardin d'Acclimatation-ban jártunk, kedden egész nap Cité des Sciences, ahova már másfél éve is akartunk menni, de akkor sztrájkoltak a tűzoltók, és nem nyithatott ki. Szerdán meg séta a Sacré-Cœur környékén, aztán repülés haza. Állandóan megzavart, hogy tovább van világos, mint itthon, nagyon észnél kellett lenni, hogy este 7 körül azért már orientálódjunk haza a kicsike miatt, közben meg hétágra tűzött a nap. De szuper volt.
Ezt mondtátok