De 1 óra 20 perces altatás után most végre alszik a gyerek, az idegeim pedig rongyokban, szerintem összeesek, és nézek egy kis sorozatot. Remélem, hogy a nátha miatt van ennyire rossz kedve, de kb egy hete már akkor sír, ha viszem a szobája felé, és elhúzom a függönyt. Az is lehet persze, hogy a világ egy izgalmas hely, és nincsen kedve aludni, de ha hagyom, hogy ébren legyen, akkor nagyon nyűgös lesz, és mindenhova beveri a fejét. Tudom, hogy evolúciós okai vannak annak, hogy miért viselem rosszul a sírását, de komolyan már. Teljesen kiborultam ennyi idő alatt, úgy bír sírni, mintha valami tragédia történt volna, néz rám, mintha éppen kínoznám, ő meg nem érti, miért teszek vele ilyen szörnyűséget.
Próbáltam ráhagyni, hogy maradjon csak ébren, nem jött be, túlfárad. Próbáltam időben lerakni az első ásításnál, nem jött be. Cumit kiköpi, felül, üvölt. Fárad, eldől, beveri a fejét. még jobban sír. Hát komolyan már.
Persze közben meg szuper, hogy este simán elalszik, meg nem kel éjjel, úgyhogy csak napi kétszer kell végigtolnom ezt a horrort, de ez lelkileg iszonyúan megterhelő. Hol ebben a logika, mi értelme ennek?
Ezt mondtátok