Vettem egy új pelenkázótáskát, nem tudom, miért halogattam eddig, amit a babakocsihoz kaptam, az nem volt túl praktikus. Ennek meg több zsebe van, meg cipzáros, elférek benne, vállon át tudom vetni, csodás. Justanyukathings.
Befejeztem a The Get Down-t, és nagyon tetszett. Érdekes kísérlet volt, hogy mennyire tud lekötni egy olyan sorozat, aminek az alaptémája nem érdekel ('70-es évek, Bronx, hiphop, disco, graffiti). Ennek sikerült, alig várom a folytatást.
Kevésbé öröm, de megtaknyosodott a kicsike, viszont ennek ellenére jól alszik. De tényleg, milyen már, hogy mosolyog reggel a gyerek az ágyában, erre közelebbről nézve látom, hogy az arca meg lepedője egy merő rászáradt takony? Amikor én náthás vagyok, akkor aludni is alig tudok, kiszárad a torkom, állandóan felébredek. A gyerek meg meg sem mukkan reggel 7-ig, milyen rendes már tőle.
Amúgy mióta tud ülni, meg mászni, azóta valahogy úgy érzem, hogy sokkal inkább a család része. Eleresztem a nappaliban, itt-ott eldugok pár játékot (lefertőtlenített, használaton kívüli távirányító, meg persze az USB hosszabbító), aztán elzúz fél napig. Ül, dumál, piszkálja a széket, kapcsolgatja az x-boxot. Az utóbbi napokban kicsit mintha rosszabb lenne a kedve, többször kiabál, elégedetlenkedik, de persze a nátha miatt is lehet. Többet is sír, mert állandóan beveri magát valahova, arcra esik, eldől, állandóan koppan a feje. De nagyon érdekes, ahogy alakulgat az önálló akarata, meg hogy megy, felfedez, kinyújtott nyelvvel koncentrál. Bár lehet, hogy csak a taknyát nyalogatja.
Ezt mondtátok