AnnGel blogja

Majdnem az összes barátunk vidéken tölti a hétvégét, aki nem, az megbetegedett, így senki nem jön át hozzánk látogatóba, de mi sem mehetünk sehova, mert a 36 foknak sem magamat, sem a kislányt nem tenném ki. ÁááááÁÁÁÁáÁÁÁáááÁÁáááÁÁÁá.

Régen: ébredés, visszaalvás, ébredés, szunyókálás, bújás, ölelkezés, kávé, szex Most: pisis kisbabát takarítok, pelenkázás, tiszta ruhát adok rá, közben a mellemből csöpög a tej

Eddig jól haladunk, továbbra is van egy aranyos és nyugodt lányom, már legtöbbször meg tudom mondani, mi a baja, illetve meg tudom nyugtatni én is, a férjem és az anyám is. Éjszaka persze még felkel, de hamar visszaalszik kaja után, utána pedig alszik annyit napközben, hogy én is bepótoljam. Csak ne…

Mióta megvan a kicsike, azóta nem horgoltam, de ezek még előtte készen lettek: Ma kimosom őket, kíváncsi vagyok, hogyan viselik.

Elfogyott végre a véralvadásgátló, és a kislány köldökcsonkja is leesett, végre végre, ennek is vége. Holnap lesz kéthetes a kislány, az éjjel álmodtam vele először, kapásból valami olyasmit, hogy beteg, és visszavennék, hogy felhasználhassák a szerveit (??), én meg sírtam, szóval alakul ez a…

Tudom, hogy az első hat hét gyerekágy, meg arra való, hogy megismerjem a gyereket, belerázódjunk valami napirendbe, felépüljek, miközben a rokonok hordják a meleg kaját. Mégis, bár még csak egy hete jöttünk haza a kórházból, úgy érzem, hogy elpocsékolom a napjaimat. Férjem itthon van velem, és még…

Amikor a kórházból hazaengedtek, akkor kezembe nyomtak egy receptet véralvadásgátlóra, mert hogy császárosoknak még 10 napig kapniuk kell az injekciót. Hogy mi?? Magamnak adjam be? Hát, beadhatja a férje is. Remek. Szóval azóta is reggelenként az a program, hogy remegő kezekkel valahogy sikerül…

Nagy terveim vannak holnapra. Több, mint egy hete nem voltam kinn, azt sem tudom, milyen idő van, vagy hogy eljött-e közben az apokalipszis. Na de holnap! Holnap el fogok menni boltba, legalább fél órát az utcán leszek. Közben történnek ilyen "első" dolgok. Egy hete van még csak gyerekem, de már…

Azt gondoltam volna, hogy a születéssel azonnal kialakul a kötődés. Meglátom a gyerekem, aki eddig a hasamban volt, és szeretni fogom azonnal. Ehhez képest érzelmileg én nem megszültem a hasamban levő pici gyereket, hanem megszűntem terhesnek lenni, majd ezzel egy időben rám bíztak egy babát. Nehéz…

Pénteken jöttünk haza a kórházból, amit a gyerek azzal ünnepelt meg, hogy alvás helyett inkább sírt, és most így utólag ideges vagyok a csecsemősökre, hogy nem mondták el, mennyit kéne ennie, vagyis mondtak egy számot, amivel konkrétan éhezett a gyerek, én meg csak azt láttam, hogy sír sír sír, enni…