Egy kicsit rohadjon meg az a jógastúdió, aki lift nélküli épület 3. emeletére szervez baba-mama jógát, nincsen babakocsi-tároló, és erről sem a honlapon, sem telefonos bejelentkezéskor nem ad infót, hanem a kaputelefonban kell megtudnom (és egy rövid "hát akkor viszlát"-tal elbúcsúznom).
Azóta is keresgélek, találtam egy másik helyet, ahol heti kétszer is van óra, remélem, hogy az normális testedzés lesz, nagyon szurkolok.
Aztán úgy érzem, megértem arra, hogy húslevest csináljak. Baromi íztelen lett a mai próbálkozás, legközelebb a csirkén kívül belerakok valami más állatot is. De akkor is. Húsleves. !!??!!
Szombaton meg bátor módon éjfélig szülinapi bulin voltam, a gyerek is tök rendes volt, 5-kor kelt fel egyszer, utána meg aludt 9-ig. Nagyon hétvégekompatibilis. Ja, amúgy továbbra sem sikerült megfejtenem az alvását, ma pl fél 7-kor kelt először, utána aludt 9-ig. Hogy és miért? Mit csináltam másképp? Máskor miért kel fel 4-kor? Kínzó kérdések.
És elkezdődtek a megmagyarázhatatlan fájdalmasan sírós szessönök, attól félek, hogy a foga, nnynnnghhh.
Jaj, de bosszant az elmaradt jóga. Itthon is tornázhatnék, de sosem tudom magam rávenni, ennél lustább vagyok. Pedig elméletben szuper lenne, hétfőn és csütörtökön járnék babás tornára, szerdán karika, pénteken meg mittudomén, itthon tornáznék gyerünk anyukámra. De ha itthon vagyok, akkor valahogy minden sokkal fontosabb, most például megfőztem, ruhát kéne hajtogatnom, és még nem ittam délutáni kávét.
Ezt mondtátok