Egész eddig azon sírtam, hogy haszontalannak érzem magam, most meg olyan sűrű volt a múlt hét, hogy ma tényleg csak arra vágyom, hogy ne csináljak semmit. Voltak olyan terveim, hogy boltba megyek és főzök valamit, de zuhog az eső, a lányom békésen alszik a járókában, és most tényleg el bírnám viselni, ha nem kéne a lakásból kilépni. Persze ilyenkor jön rám a hólyaghurut (vagyis inkább hajnali 3-kor, amikor persze forró fürdőt is kellett vennem), szóval mentünk egy kört az urológushoz, de szerencsére a rendelő itt van 60 méterre, úgyhogy átszáguldottam a ponyvával borított babakocsival.
Egyre többet és hosszabban mozdulok ki a kicsikével. Háromóránként eszik, de ez nem azt jelenti, hogy van három órám elmenni valahova, hiszen maga az etetés fél óra, aztán pelenkázás, összekészülés, szóval jó, ha bő két órám van ilyenkor (és akkor még nem számoltam azzal, hogy előbb megéhezik). Mivel ez tényleg nem elég semmire, ezért próbálom lazábbra venni. Ha megéhezik, megetetem ott, ahol vagyunk, ha álmos, úgyis elalszik, tökre nem érdekli, hol vagyunk és merre tartunk, jókedvűen nézelődik.
Szóval így voltam hétfőn volt kollégával ebédelni, szerdán barátnőmmel a Grundon találkoztunk, péntek este meg még egy házibuliba is benéztem egy óra erejéig (a kislány meg úgy kipurcant ettől, hogy aludt 9 órát éjszaka). Hétvégén rokonozás, amire szuper védekezőreakciót dolgozott ki a kislány: rámosolyog mindenkire, enni kér, majd alszik 3 órát. Amikor csak ketten vagyunk, akkor max 40 perceket alszik, innen gondolom, hogy a vendégeket tünteti ki ezzel a viselkedéssel.
Ezen kívül két nap alatt elolvastam a Sötét anyagot Blake Crouch-tól, nem is tudom, mikor tartott fenn egy könyv utoljára éjfélig. A Wayward Pines-t is szerettem, amíg WTF volt, ez a sztori is hasonlóan kezdődik, és hasonlóan miapicsa, de ennek legalább a vége is jó.
Ezt mondtátok