Azért volt ekkora csend, mert egy bő hetet Veszprémben töltöttem, azt meg inkább nem írom ki, hogy üres a lakás, hajrá. A növények nagy része túlélte, sajnos a teraszon futó hajnalka eléggé megdöglött.
Néhány napra kipróbáltuk a kétgyerekes létet, itt aludt nálunk férjem lánya is, logisztikai kihívás így az élet. Pedig a nagyobbik már van annyira nagy, hogy egyen egyedül és elnyomkodja a tabletjét, ha unja magát.
Eléggé haszontalannak érzem magam mostanában, értem én, hogy életben tartok egy gyereket, de este mindig úgy érzem, hogy nem csináltam semmit egész nap, és ez baromi pocsék. Persze minden nap összepakolok, rendet rakok, mosogatás, mosás, hajtogatás, növények locsolása, de ezek újratermelik magukat, minden nap meg kell csinálni, és valahogy nem érzem úgy, hogy bármit is hozzá tettem volna a világ folyásához. Érdekes, hogy nem volt ezzel problémám, mikor a szülés előtti szabimat töltöttem két hónapig. Azt baromira élveztem.
Szóval azt találtam ki, hogy heti néhányszor el fogok járni a közeli parkba a kültéri kondibigyókhoz. Gyerek a babakocsiban elnézelődik, addig én meg izmozok. Meg újra elkezdek főzni. Azt gondoltam, hogy majd rendelek magunknak ebédet, mert hogy úgysem majd nem akarok a bevásárlással meg a főzéssel vesződni. De aztán mégis akarok, mert legalább azzal is megy az idő, legalább kimozdulok a boltba, meg lesz valami eredménye, ott a kaja. Eh.
Ezt mondtátok