Végre kicsit felpörgött az élet, voltak családi események, szerda este anyáméknál ragadtunk, mert hiába csak tíz perc séta haza, az orkánerejű szél és a zuhogó eső nem babakocsi-kompatibilis.Vasárnap benéztünk a tánctáborba is, csak pár órát voltunk ott, jövőre remélem, hogy már tudok menni.
Aztán olyan kalandok vannak még, hogy a K vitamin ampullája szétrobbant a kezemben, és az apró szilánkokkal szanaszéjjel vágtam az ujjaimat. Veszélyes dolgokkal jár ez a gyerek.
Mi van még? Újra meg kell tanulnom aludni, mert a kicsike hagyna, csak én nem hagyom magam. Felriadok arra, hogy mintha nyöszörgött volna (de nem), vagy hogy tényleg nyöszörgött (de aztán visszaaludt), hogy vihar van, hogy a férjem hangosan szuszog (horkolásnak nem nevezném), hogy szomjas vagyok, hogy pisilnem kell. De a legjobb: felébredek arra, hogy még nem ébredt fel, pedig már világos van. Üssetek agyon.
Ezt mondtátok