Nagy hibám, hogy mindig él bennem a remény egy pocsék könyvet olvasva, hogy hátha javul, de erről le kellene szoknom, mert annyi remekmű van a világon, én meg rájuk pazarlom az időm. És még írok is róla. Figyelem, nyomokban fikázást tartalmaz.

Anthony Sheenard - Sötétség előtt: érdekes, sötét, hangulatos, néhol beteg, kb. ennyi, nem maradt meg sok belőle. Még egyszer nem olvasnám el, de nem sajnálom a rá szánt időt. Szót érdemel a tragikus minőségű borító, ami úgy néz ki, mintha egy kis jpeg fájlt felnagyítottak volna, még a szöveg is pixeles rajta, úristen.

Stephen King & Peter Straub - A fekete ház: a Talizmán folytatása, ez utóbbit miért is olvastam volna. Nem baj, a történet így is összeállt, de az első 170 oldallal ütni kéne a szerzőket, nagyon rossz volt. Ha a Duma Key-re azt írtam, hogy kicsit bánom a rá kiadott pénzt, akkor erre pláne igaz. Kinget sokan vádolják azzal, hogy művei unalmasan kezdődnek, személy szerint eddigi leírásait szerettem, élveztem a karakterek bemutatását is, de ez itt elképesztően érdektelenre sikerült. "Közelebb megyünk. Igyekszünk nem törődni a bűzzel. Látni akarjuk [...] Valami magára vonja a figyelmünket [...] Miután megláttuk a táblát, ismét az út vége felé tekintünk." Mi ez a stílus? Ezt különösen utáltam. *slaf*
Ami hálaisten, hogy a 170. oldal után javul a sztori, és végül egész élvezetes lesz, de ha a legközelebbi is ilyen, a 20. oldalnál lerakom. De tényleg.

A Katedrális Őrzői (Mysterious Universe antológia): hálisten ajándékkönyv.

• F. Tóth Benedek - Nélküled a jövő: biztató felvezetés, érdekesen alakul, aztán megtudjuk a tutit: örök élet (ingyen sör), fél mondatban említett térugrás, de ezt még nem minden, az egyik főszereplő meghoz egy logikátlan döntést, az olvasó meg csak néz, hogy he? Érződik, hogy ő csak azért döntött így, elnézést, az író azért adta ezeket a mondatokat a szájába, hogy legyen feszültség és tragikum a novellában. Ennyi. Szar, szar, szar.
• I. M. Brod - Kismadár aranykalickában: nyomozós sztori, újra fel kellett lapoznom, hogy emlékezzek rá. Nem volt túl jó - hiszen akkor emlékeznék rá -, de nem rossz, mert akkor nem tudtam volna ilyen hamar elfelejteni.
• Leonard Stansky - Finomhangolás: ez valami nagyobb történethez tartozhatott, vagy nem tudom, úgy éreztem a végén, hogy engem valamiből kihagytak.
• S. Ladislaw Cornelius - Mentsd meg Hitlert!: végre, egész jó. A kötet gyöngyszeme.
• Dave Howard - Hősök végzete: klisé, póz. "Ennyim maradt. Csak a bosszú." Kurva hatásos lenne, ha nem ez lenne az ezredik "meghalt a családom, ezért bosszút állok, én leszek az igazságosztó, kisfiam arca lebeg a szemem előtt, miközben az épület tetején állok, köpenyembe kap a szél" típusú történet. "Én vagyok a vérszomj a sötétségben" fájdalom (nekem is), harc, visszaemlékezés a békés időkre, újabb nap, repeat it párszor, aztán vége. Hősünk kinyírhatatlan, mivel szerzett egy überbrutál fegyver- és páncélrendszert. Nyilván. Töprengtem rajta, hogy ez most komoly, vagy pedig poénból klisé, de így sem, úgy sem jó.
• Anthony Sheenard - A Katedrális Őrzői: nem lenne annyira rossz, ha nem lenne egymásra hányt unalmas és céltalan csatajelenetekkel tele. Éppen vége az egyiknek, aztán "Ez nem lehetett a fő csapás - mondtam. És igazam volt: amint megmozdultunk, jött a második hullám." És baaam, újabb harc. Annak is vége, aztán "De csupán egy fél percünk volt kilihegni magunkat" és igen, ennyi átvezetés után megint lődözés. Waaaah, muszáj? Aztán két hősünk visszaver egy kétszázmilliós űrhadsereget, de ez nem is számít már, csak legyen vége a történetnek.

MU világából mostantól szigorúan csak Fawcettet fogok olvasni, Brett Shaw legalább poén. Ez a kötet roppant gyengére sikerült.

Hogy azért mégiscsak ajánljak valamit: mostanság sci-fi továbbképzésen vagyok, kölcsön kaptam a Gyilkos Idő és Szívélyes Farenheit válogatásköteteket. Zseniálisak, különösen

• Jerome Bixby - Élni jó (durva)
  
• Philip K. Dick - Az álapa (durvaaaa)
  
• Arthur C. Clarke - Isten kilencmilliárd neve (benne a leggyönyörűbb befejező mondattal)
  
• Frederick Brown - Válasz (rövid és csattanós)
  
• Tom Godwin - Rideg egyenletek (megrázó)
• James Graham Ballard - A behatoló

(a linkeken maguk a művek olvashatók/tölthetők le)

Most így ennyi.