King legutóbbi regénye meglepően rövid: utószóval együtt is csak 163 oldal, így ma délután elkezdtem, és kisebb megszakításokkal pár óra alatt be is fejeztem. Gondoltam írok róla valamit azon kívül, hogy höh, zsír, de bajban vagyok: ha többet elárulnék, mint a fülszöveg, félő, hogy lelövöm az egészet. De azért megpróbálom.
Maine partjaitól nem messze egy szigeten Stephanie négy hónapos újságírói gyakorlatát tölti, a helyi lapnál dolgozik, amit rajta kívül még ketten szerkesztenek, Vince és Dave. A két öreg egy augusztusi délután elmesél a lánynak egy húsz évvel ezelőtti történetet, ami soha nem került publikálásra. Nem arról van szó, hogy az emberek ne szeretnék a rejtélyeket... de ebben túl sok az ismeretlen tényező, és nincsen benne egy biztosan sem.
Adott egy parton ülő hulla, akiről senki nem tud semmi. Nincsenek iratai, csak némi pénz, cigaretta, torkában pedig egy falat megrágott marhasült. Honnan jött? Miért jött? A rendőrség gyorsan lezárja a nyomozást, csak a két újságíró keres tovább. És minél több a válasz, annál több a kérdés...
King ez alkalommal krimivel szögez minket a fotelba (engem speciel egy kád vízbe), pörgős, feszült, letehetetlen történet. Tetszett.
Ezt mondtátok